| Tartalomjegyzék |
|---|
| A Ferrari történelme |
| A Ferrari és a Formula-1 |
| Minden oldal |
Az 1929-ben alapított céget amatőr versenyzők szponzorálására hozta létre Enzo Ferrari Modenában. A Scuderia Ferrarit a ferrarai Caniano testvérek szponzorálták. Az Alfa Romeo 1925-ben visszavonult a versenyzéstől egy időre, így ezzel a Scuderia Ferrarira hárult a feladat, hogy a gazdag Alfa Romeo vásárlókat támogassa versenyzői pályafutásuk során. Enzo így egy szerződéskötést követően az Alfa Romeo részvényese lett, s cserébe segítettek a műszaki háttér biztosításában. Sok sikeres versenyzőt készítettek fel és versenyeztettek Alfa Romeókban, egészen 1938-ig. Ekkor Enzo Ferrarit az Alfa Romeo saját versenyrészlege élére nevezték ki. 1940-ben, amikor Enzo Ferrari felismerte, hogy szeretett csapatát, a Scuderiát az Alfa Romeo be akarja olvasztani, kilépett az Alfától, és visszatért csapatához. Mivel jó ideig távol kellett maradnia a versenyektől, repülőgép-alkatrészeket és egyéb gépészeti termékeket gyártottak. A versenyeket a II. világháború is lehetetlenné tette. A gyár 1943-ban Maranellóba költözött, de 1944-ben lebombázták, és csak 1946-ra hozták helyre.
Az első közúti Ferrari, a 1,5 literes V12-es motorral szerelt 125S jelzésű modell 1947-ben készült el.
A cél az volt, hogy a bevételből Enzo a versenyistállót támogassa. Tehát a versenyautók és az utcai kocsik egymás mellett készültek, és a versenypályákon kívül, a közutakon is hamarosan népszerűek lettek. A Ferrari tulajdonképpen csupán az alkatrészek összeépítését végezte, a legtöbb alkatrészt külső beszállítóktól vásárolták. A Ferrarik karosszériáján olyan híres formatervező cégek dolgoztak, mint például a Pininfarina, a Bertone, a Ghia és a Touring. A Ferrari kultusz-autó lett a fiatal multimilliomosok körében, a kis példányszámú szériákat a hosszú várakozási idő ellenére is elkapkodták.
A Ferrarikat jellemzően kis hengerűrtartalmú V8 és V12-es motorokkal szerelték, leginkább középmotoros elrendezésben. Az 1980-as évek közepéig a Ferrarik jellemzően elég megbízhatatlanok voltak, gyakran szorultak szervízre. Ezt a rajongók a Ferrari speciális "karakterjegyének" tartották.
Bár a Ferrari már 1950-ben beszállt a Forma1 versenysorozatba, alig néhány év múlva, reménytelenné vált a helyzete. A FIAT ekkor lépett be először segítőként. A 60-as években aztán majdnem a Ford kezébe került az ekkor már részvénytársasággá szerveződött alakulat, ám végül Enzo nemet mondott az ajánlatra. A Ford ekkor bosszúból megépítette a GT40 versenyautóit, amellyel 1966-ban a 24 órás Le Mans-i versenyen legyőzték a Ferrarit, majd 1968-ig a Ford maradt a GT kategória abszolút királya. 1969-re a Ferrari a csőd szélére jutott, s ekkor Enzo tárgyalást kezdeményezett Gianni Agnellivel, a FIAT akkori vezérigazgatójával. A tárgyalás eredményeként a FIAT átvette az istálló részvényeinek 50%-át. Ezzel a cég megmenekült, ráadásul Enzo Ferrari a cég elnöke maradt, s ő irányíthatta tovább a versenyrészleget, miközben a FIAT-ra hárult a közúti sportkocsik gyártásának felelőssége
A Ferrari jelenleg is a Fiat csoporthoz tartozik a Maseratival, az Alfa Romeóval és a Lanciával együtt.
A Ferrari emblémája:
A Ferrari cég ábrás védjegyét a „Cavallino Rampante”, azaz az „Ágaskodó ló” néven emlegetik. A Ferrari emblémája egy sárga címerpajzson fekete ugró lovat ábrázol, általában egy „S” és egy „F” betű társaságában, amely a „Scuderia Ferrari” (azaz „Ferrari istálló„) név rövidítése. Az embléma tetején az olasz zászló színei – zöld, fehér, piros – láthatóak.
Az embléma eredete: 1923. június 17-én Enzo Ferrari megnyert egy Grand Prix versenyt Ravennában, s a futam után találkozott Paolina grófnővel, Francesco Baracca gróf édesanyjával. Baracca első világháborús olasz hős volt, aki a légierőnél szolgált és mindig egy fekete ágaskodó lovat festetett repülőgépe oldalára. A grófnő megkérte Enzo Ferrarit, hogy fesse a lovat az autóira, mert „szerencsét hoz”.
Nem teljesen tisztázott, hogy Baracca miért éppen ezt a fekete ágaskodó lovat festette repülőgépére. Egy feltevés szerint egyszerűen azért, mert nemesi családja sok lovat tartott Lugo di Romagna-i birtokán, egy másik – sokak szerint valószínűbb – változat, hogy az ötletet egy német pilóta repülőgépéről másolta. Ezt alátámasztja az is, hogy a Ferrari ágaskodó csikója rendkívül hasonlít a Stuttgart német város címerében látható ágaskodó lófigurára.
Érdekes, hogy Stuttgart neve az „istálló” szóból ered, mint ahogy a Scuderia Ferrari nevében a „Scuderia” is ugyanezt jelenti. Stuttgart egyébként a Daimler Chrysler és a Porsche autógyárak otthona – emiatt az utóbbi gyár védjegyében is egy ló látható.