Ferrari 126 C4 – 1984
Az 1984-es szezonban már mindenki a turbómotorok lázában égett és hosszú idő után végre sikerült letaszítani a trónról az 1967 óta sikert sikerre halmozó Cosworth erőforrásokat. Ebben az évben tűnt fel Ayrton Senna, aki a Toleman csapatnál mutatkozott be, Alain Prost a McLarenhez igazolt Niki Lauda mellé és ezzel a mezőny legerősebb párosa állt össze. A Ferrarinál egy pilótacsere történt, a távozó Patrick Tambay helyére Michele Alboreto érkezett, míg René Arnoux a helyén maradt.
A 126 C4 a tavalyi C3-as továbbfejlesztett változata volt, egyben a „C” sorozat utolsó modellje. Új hengerfejet kapott a motor, erősebb és könnyebb lett a 633-as kódjelű váltó és szokás szerint finomítottak néhány apróságon. Az üzemanyagtartály mérete nem változott, 220 literes maradt. A motor a két KKK turbófeltöltőnek köszönhetően kb 660 lóerős teljesítményt adott le 11 ezres fordulatszámon, 3,2 baros maximális töltőnyomással. Összesen hat példány épült a C4-esből, 126-071 és 126-076 közötti „alvázszámokkal”.
A 16 futamos évadot fölényesen uralta a Lauda-Prost páros és a McLaren: előbbi öt, utóbbi hét elsőséget szerzett. A Ferrarinak mindössze egyetlen győzelemre futotta az év során, Alboreto az első rajtkockából indulva meg tudta nyerni a holland nagydíjat Zandvoort-ban. Ezenkívül három dobogós helyet tudott még elcsípni, de nyolc futamon kiesett (vagyis átlag minden második versenyen). Arnoux sem zárta sokkal jobban az évet, négy kiesés és négy dobogó lett a mérlege, futamgyőzelem nélkül.
Monacoban óriási eső tette próbára a mezőnyt, ahol az ifjú Senna tehetsége először mutatkozott meg: a 13. helyről rajtolva sorra előzött meg mindenkit és amikor az özönvíz miatt Jacky Ickx akkori versenyigazgató a 33. körben leintette a versenyt, már a második helyen haladt Prost és Arnoux között. A helyezéseket a két körrel korábbi állás alapján határozták meg és mindenki megfelezett pontszámot kapott (később sokan kritizálták Ickx-et a döntése miatt és büntetést is kapott) és év végén fél ponttal lett harmadszor is világbajnok Lauda a csapattárs Prost előtt. Érdekesség, hogy Lauda a 16 futam során egyszer sem indult pole pozícióból, ilyen korábban csak az 1967-es világbajnok, Denny Hulme esetében fordult elő. A Ferrari pilótái a 4. (Alboreto) és a 6. helyen (Arnoux) végeztek az egyéni összesítésben. Természetesen a konstruktőri címet is a McLaren zsebelte be, a Scuderia úgy lett mögöttük második, hogy majdnem harmadannyi pontot tudtak csak szerezni (143,5 és 57,5 pont).
