| Tartalomjegyzék |
|---|
| Michael Schumacher |
| 1992. Az első győzelem |
| A kezdetek |
| Minden oldal |
1992. augusztus 30., Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps. Tipikus késő nyári-kora őszi ardenneki hangulat: esős, nyirkos időjárás. A dobogón a két Williams-Renault versenyző, Nigel Mansell és Riccardo Patrese - s ebben semmi különös nincs, hiszen a Grove-i csapat egész évben dominált, Mansell pedig már a Hungaroringen bebiztosította világbajnoki címét.
Ami szokatlan, hogy most nem Mansell és nem is Patrese áll a dobogó legfelső fokán, hanem egy olyan fiatalember, akinek addig ez még nem adatott meg: a 23 éves Michael Schumacher. A német fiú éppen egy évvel azelőtt debütált a Forma-1-ben, ugyanezen a pályán, most pedig leírhatatlan boldogság sugárzik az arcáról.
"Furcsa érzésem volt ezzel a versennyel kapcsolatban, amikor megérkeztem Spa-ba." - mondta az akkor még erős Rajna menti tájszólással beszélő „Schumi" - "Furcsa volt, de az volt a benyomásom, hogy ez egy jó hétvége lehet számomra."
Jók voltak a megérzései. Az időmérő edzésen a harmadik rajtkockába kvalifikálta magát Mansell és Ayrton Senna mögé és aztán a versenyen megérkezett az eső, amit később méltán neveztek el „Schumacher-időnek". Senna megpróbálkozott a lehetetlennel: száraz gumikkal sokáig kinn maradni, arra játszva, hogy ha hirtelen eláll az eső, akkor ő lesz nyerő pozícióban. Nem jött be a számítás, így a brazil visszaesett az ötödik helyre, a végén több mint egy perc volt a hátránya a futamgyőztessel szemben.
A 30. körben a Williams duója, Mansell és Patrese autózott az élen, zavartalanul, dominánsan, ahogy megszokhattuk tőlük 1992-ben. Michael harmadik volt csapattársa, Martin Brundle előtt, azonban hibázott, kisodródott és Martin elment mellette. Ekkor jött, az amivel sokakat ámulatba ejtett: előnyt kovácsolt egy hátrányos helyzetből!
"Abban a pillanatban, amikor Martin elment mellettem megláttam a hátsó kerekeit, amelyeken már elkezdtek hólyagok képződni." - mondta a futam után - "Mivel majdnem ugyanolyan beállítással versenyeztünk, a versenyen ugyanolyan gyorsak voltunk és a gumijaink közel ugyanolyan régiek voltak, számomra azonnal világos lett, hogy az én hátsó kerekeim sem nézhetnek ki sokkal jobban. Ezért olyan gyorsan, amennyire csak lehetett kimentem a boxba, hogy felvegyek egy új szettet."
És gyakorlatilag ez volt az a momentum, amivel megnyerte a versenyt, hiszen éppen a legjobb időben ment ki kereket cserélni. Mire az addig élen haladó Mansell és Patrese is észbe kapott, addigra Michael az új gumijain már olyan előnyre tett szert, hogy miután ők is megejtették utolsó boxkiállásaikat, már csak a Benetton mögé tudtak visszaállni.
De gondoljunk csak bele! Brundle, a tapasztalt és sokat próbált csapattárs körökön keresztül autózik Schumacher mögött, de nem esik le neki ugyanaz a tantusz, ami az újoncnak abban a pillanatban leesett, hogy meglátta Martin hátsó gumijait! A Forma-1-es versenyzés sokkal többről szól mint pusztán gyorsnak lenni - ez "csupán" az alapfeltétel egy sikeres karrierhez. Emellett sok egyéb tulajdonsággal kell rendelkeznie egy pilótának ahhoz, hogy kiemelkedjen a gyors versenyzők "tömegéből". Az egyik ilyen tulajdonság a váratlan helyzetek lereagálásának és a lehetőségek megragadásának képessége - jó döntésekkel alátámasztva. Schumacher ebből vizsgázott jelesre ott Spa-ban - és jutalma a futamgyőzelem volt Mansell és Patrese előtt.
A sztárok akkoriban még inkább Mansell és Senna voltak, ám a nem túl messze fekvő Kerpenből és környékéről sok német érkezett Belgiumba, hogy szurkoljon az új kedvencnek, így aztán nem meglepő módon zúgott a „Michael, Michael!" a dobogó alatt. De akkor még senki sem sejthette, hogy ez csak az első volt összesen 91 futamgyőzelemből - egy példátlanul sikeres pályafutás kezdeti lépései.
„Michael már most nagy versenyző. Ezt a sikert igazán megérdemelte." - nyilatkozta a futam után az 1992-es szezon világbajnoka, Mansell, aki azonban ezúttal csak második lett.
A domináns Williams-Renault-kkal természetesen az év nagy részében nem vehette fel a versenyt az első teljes szezonját töltő Schumacher, ám közvetlenül mögöttük - és Senna előtt - megszerezte a harmadik helyet a világbajnokságban, mindössze 3 ponttal elmaradva Patresétől...
A következő 14 évben a dobogó tetején fülig érő szájjal mosolygó, örömében ugráló Schumacher megszokott jelenséggé vált. A BMW-Sauber csapatfőnöke, Mario Theissen megjegyzi: abból, hogy népszerűvé tette ezt a sportot hazájában sokat profitált a Forma-1.
Theissen egyébként otthon, a televízióban nézte Schumacher első győzelmét, de ő sem állítja, hogy már akkor látta a jövőt: „Akkor még nem sejtettem, hogy ez a srác később minden rekordot meg fog dönteni a Forma-1-ben."
A BMW vezetője szerint Schumacher új mércét állított fel a Forma-1-ben minden fiatal versenyző számára, ám ami őt igazán lenyűgözte az, hogy csapataiban milyen vezéregyéniséggé nőtte ki magát: „A sikerekben sokkal nagyobb része volt, mint pusztán az a munka, amit az autóban elvégzett." - mondta a szakember.
(Forrás: formula.hu)