| Tartalomjegyzék |
|---|
| Michael Schumacher |
| 1992. Az első győzelem |
| A kezdetek |
| Minden oldal |
Michael Schumacher 7-szeres Forma1-es világbajnok.
Pályafutása:
1974-1981: gokart, nem versenyszerűen
1982-1987: gokart, versenyszerűen
1988: Formula Ford 1600 és Formula König
1989-1990: Formula-3
1990-1991: Sportautó
1991: német túraautó-bajnokság (DTM),
1991-2006: Formula-1
F1 csapatai:
Jordan (1991)
Benetton (1991-1995)
Ferrari (1996-2006)
F1 nagydíjai: 250, Rajtok: 248
1969. január 3-án született Németországban – Hürth-Hermülheimben.
Öt és fél évesen már elindult első nem hivatalos versenyén, és innentől kezdve egyre többen felfigyeltek rá.1983-ban Michael megkapta a versenyzői engedélyt, de a nagy versenyekhez pénz kellett, amit apja nem tudott biztosítani. Ekkor jöttek a barátok, akik segítették az ifjú tehetséget.
Egy csapatvezető keresése volt a feladat, aki vállalni tudja, hogy kipróbálja az ifjú Michaelt. Ezt végül az Euphra-istálló vezetőjének, Jürgen Dilknek a személyében találták meg. Dilk két versenysorozatban is elindította a tinédzsert.
Dilk felismerte óriási tehetségét, viszont egy futballedzőt fogadott Michael mellé, hogy fizikumát erősítse, állóképességét növelje.
A Fiatal Schumacher ebben is maximalista volt, és nem csak versenyzésre, hanem most már a testedzésre is rengeteg figyelmet, és időt fordított. (fittségével a későbbiekben trendet teremtett az F1-ben)
Az ausztriai Salzburgringen szakadó esőben Schumacher egyetlen kör alatt feljött a hetedik helyről az első helyre. A nézőtéren éppen ott ült Willi Weber, aki F3-as csapatába keresett ifjú tehetségeket. Felfigyelt Michaelre, és egy próbatesztet beszélt meg vele csapatánál, a Weber Tuning Stuttgart-ban. Schumi nem is vallott szégyent, sőt másfél másodperccel megdöntötte a pályarekordot. Weber kétéves szerződést kötött a pilótával.Innentől kezdve a családnak és a barátoknak már nem kellett fizetniük a versenyeztetést.
1990-ben újra az F3-ban indult, és hét futamból ötöt Ő nyert, így Bajnok lett. Ekkor már Németországban is ismerték a tehetséges versenyzőt, de senki nem sejtette még, hogy hamarosan felforgatja a Forma-1 világát is.
A Forma-1-es pályafutása 1991. augusztusában kezdődött.
Az év elején Frentzen hátat fordított a Mercedesnek, és Jochen Masst is kiemelték onnan. Így Schumi és Karl Wendlinger feladata volt összpontosítani a megbízhatósági versenyekre, amit a turbómotorok betiltása után egyre komolyabban vett a sportvilág. Schumacher és Wendlinger sajnos alig tudtak bizonyítani. Olyan megbízhatatlan volt az autó, hogy sokszor néhány száz méternél nem tudtak többet megtenni egy-egy versenyen. Az azonban kiderült csapaton belül, hogy Schumi a jobb pilóta.
A Mercedes középtávú terveiben szerepelt a Forma-1, és azt akarták, hogy Schumi 1992-ben már ott versenyezzen, és ha majd a csapat beszáll a „Cirkuszba”, akkor a pilóta már sok rutinnal térjen vissza hozzájuk. Így augusztusban Willi Weber leült tárgyalni Eddie Jordannel, aki abban az évben debütált F1-es csapatával és éppen pilótát keresett a féléves börtönbüntetését töltő Bertrand Gachot helyére. Schumi első tesztje Silverstone-ban volt a csapattal. Már nem olyan őrült száguldozó volt, mint a Mercedes első tesztjein. Lassan, körről-körre fedezte fel az autót, s bár nem volt könnyű feladat a durva géppel bánni, de a legjobb idejével elbűvölte a csapatot, hiszen még senki nem ment az autóval ilyen gyorsan, mint Ő.36 kör megtétele után azt mondta a csapat nagy megdöbbenésére, hogy nem akart túl gyorsan menni, mert nem akarta széthajtani az autót. Ezek után természetesen Jordan máris indítani akarta Spa-ban, amibe Weber bele is egyezett annak ellenére, hogy a német pilóta sohasem járt még azon a pályán. Weber azt tanácsolta Schuminak, hogy biciklivel néhányszor tekerje végig a pályát Spa-ban, hogy ismerkedjen vele. A szombati időmérőn aztán a Jordan addigi legjobb idejét érte el. Schumi a versenyen a hetedik helyről indulhatott, és csak olyan nagy nevek tudták megelőzni, mint Ayrton Senna, Alain Prost, Gerhard Berger, Jean Alesi, Riccardo Patrese, Nigel Mansell és Nelson Piquet. Ezen a napon az egész világ megismerte nevét. A Benetton egyik vezetője Flavio Briatore is felfigyelt az ifjú tehetségre. Miután kiderítette, hogy a Jordannek csak egy versenyes szerződése van Schumival, rögtön odatolt neki egy 1996-ig szóló szerződést, amit a német nem is utasított vissza.
1992
Piquet helyére Martin Brundle-t szerződtették Schumi mellé, s bár a brit versenyző nem volt egy óriási tehetség, de jó partner vált belőle mind a teszteken, mind pedig a versenyeken. Mikor megkérdezték a csapatvezetőt, hogy miét nem Prostot választotta, aki éppen a Ferraritól búcsúzott, csak ennyit válaszolt: „Minek nekem Prost, ha van egy Schumacherem?"
Brundle rendkívül jól viselte, hogy a csapat a technikai tudására épít, és az autófejlesztésben a teszteken óriási segítség volt. Schumi természetesen folyamatosan éreztette vele, hogy ő az ász, de a tíz évvel idősebb brit volt már annyira rutinos versenyző, hogy kezelje a fiatal tehetség allűrjeit.Schumi nemcsak tehetségével, hanem sokszor szemtelenül szókimondó természetével is felhívta magára a figyelmet. Az akkor háromszoros világbajnok Sennával sem tett kivételt. 1992-ben a McLaren-Honda nem volt annyira versenyképes, mint az azt megelőző években, így Schumi versenyben tudott lenni a Nagy Sennával, sőt volt rá példa, hogy futam után szemtelenül azt nyilatkozta, hogy igazából Senna tartotta fel sokkal lassabb autójával. A történet után aztán Hockenheimben „össze is akadt” a két pilóta. Az egyik teszten elkezdtek egymással versenyezni, ami komolyra fordult, és Schumacher az egyenesben ráfékezett a brazilra. Senna lélekjelenléte és reflexe mentette meg őket az ütközéstől, ami súlyos következményekkel járhatott volna. A boxba visszatérve Senna odarohant a némethez és nyakon ragadta. Csak nehezen tudták leszedni róla.
Schumi pimaszul annyival elintézte a dolgot, hogy Senna csak a nyakát akarta megmasszírozni. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy senkitől nem fél, és jelezte, hogy a legnagyobbaknak sem alázkodik meg.A Belga Nagydíjon aztán be is bizonyította, hogy a legjobbak között a helye. Egy esős futam volt, ahol a pilóta páratlanul gyors helyzetfelismerő képességével elverte az egész mezőnyt. Így 1992-ben Spa-ban, bemutatkozása után egy évvel Schumacher a dobogó legfelső fokára állt, és innentől kezdve mindenki tudta, hogy bizony számolni kell vele.
1993
Ebben az évben Alain Prost lett a világbajnok. Patrese-nek az év végén el kellett hagynia a csapatot, és mivel nem talált magának mást, így visszavonult. A fiatal német így két év alatt két nagy és rutinos versenytársát vonultatta vissza.
1994
A nagy bajnokok közül erre az évre már csak Ayrton Senna maradt a mezőnyben.A brazil ebben az évben már a Williams-Renault csapatát erősítette.
Rögtön az idénynyitó nagy meglepetést okozott.
Hiszen Braziliában mindenki Senna győzelmét várta, ennek ellenére az immár tankolással egybekötött kerékcserék során a német megelőzte Sennát, és meg is nyerte a futamot, majd a következőt is.
Ezután jött az imolai tragédia, amikor is Senna életét vesztette.
A korábbi hetekben több súlyos baleset is történt.
Többekközt Schumi csapattársa JJ Lehto, és Jean Alesi nyakcsigolyatörést szenvedtek. Imolában aztán pénteken, az edzésen Barrichello szerencsés kimenetelű balesetet nyitotta a sort, majd szombaton Roland Ratzenberger falnak csapódott és életét vesztette.
A hangulat gyászossá vált, de a versenyt elindították
A rajtnál Lehto és Pedro Lamy ütközött, és a lelátóra kerülő roncsoktól néhány szurkoló meg is sérült.
A futam ismételt újraindítása után a Tamburello kanyarban Senna kicsúszott és betonfalba ütközött.
A Bajnokot kórházba szállították, a versenyt újraindították.
Schumacher lépte át elsőként a célvonalat.
Ekkor még senki nem sejtette, hogy Sennát a kórházban már nem tudták megmenteni.
Ezután Monte-Carlóban Karl Wendlinger is súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében két hétig kómában feküdt, és ebben az évben már nem is versenyzett többet.
Ekkor Schumacher és néhány versenyzőtársa elhatározták, a biztonság növelése érdekében a versenyek előtt körbejárják a pályákat és jelzik, ha módosításokra van szükségük.
Ekkorra már a németnek ebben a szezonban jelentős előnye volt ellenfeleivel szemben.
66 pontot tudhatott magáénak, míg a második helyen álló Damon Hill-nek mindössze 29 pontja volt.
Silverstonban a felvezető körben történt előzése miatt 10mp-es stop-and-go büntetést kapott,
Amit nem töltött le.
Ezért elvették tőle a második helyét, emellett kétfutamos eltiltást is kapott.
Hill ezt maximális ki s tudta használni, és 76-75-re feljött Schumacherre.
Ezután egy futamot a német, majd egyet Hill nyert.
Adelaide-ben azt mindketten mindent egy lapra tettek fel.
A versenyen Schumi állt az élen, de Hill mögötte volt. A 36.körben egy kanyart elrontott, és nekikoccant a falnak.
Hill azonnal reagált és megpróbálta megelőzni, de a német tartotta a szokásos ívet, így nekiment Hillnek.
Az autója levegőbe emelkedett, majd a gumifalba csapódott, így Schumi kiesett.
Hill továbbment, de a kiállásnál kiderült, hogy nincs rendben az ő autója sem, így nem folytathatta a versenyt.
Így Schumacher egy kis szerencsével Világbajnok lett.
Sokan büntetést követeltek, a Williams óvást tervezett, de az egyébként is kaotikus és borzalmas év miatt végül is nem firtatták az ügyet.
Schumacher a győzelmét Senna emlékének ajánlott fel.
„ Egyértelmű volt számomra, hogy a VB c-m Ayrtoné lesz, de ő nem indulhatott el az idény hátralévő versenyein. Bárcsak megnyerte volna, az azt jelentené, hogy még köztünk van!”
1996
Schumacher első ferraris éve nem indult túl fényesen.
Egy sikertelen korszakba csöppent bele, hiszen ekkor már 1979 óta a csapat nem nyert egyéni világbajnoki címet.
A szurkolótábor azonban nem pártolt el a csapattól, és az 1 –es rajtszám nagy reményeket ébresztett.
Schumacher már ekkor tudta, hogy a sikerekhez kire van szüksége.
A következő év során Ross Brawn, Nigel Stepney, Rory Byrne és még néhány mérnök költözködött a Benettontól Maranelloba.
A szezon elején úgy tűnt Irvine gyorsabb tud lenni az autóval, és sokan azt gondolták, hogy a németnek nem fekszik a Ferrari.
Ezek a gondolatok azonban hamarosan elmaradtak, ugyanis Irvine a szezon első futama után (ahol 3. lett) nem állt többet dobogóra már ebben az évben.
Schumacher azonban versenyben tudott lenni Williams-Renault autóival, sőt Damon Hillt és Jacques Villeneuve-t olykor még meg is tudta előzni.
Az autó viszont sajnos továbbra is tökéletlen volt, és Jean Todt csapatfőnök tudta, hogy ha olykor mégis villant a versenyeken, az csakis Schumachernek, és nem a kocsinak volt köszönhető.
A folyamatos meghibásodások miatt a német lapok kritizálták az olasz laza stílust.
„Adjátok ide az autót, majd mi összerakjuk”… és ehhez hasonló cikkek jelentek meg.
De Schumi nem adta fel, és végre Belgiumban ismét sikert aratott.
Ez rendkívül sokat jelentett a csapatnak az Olasz Nagydíj előtt.
Monzában aztán Schumi először tapasztalhatta meg az olaszok imádatát.
A Williams gyengélkedett, és a német a Benettonos Jean Alesivel volt versenyben a dobogóért.
A boxutcában vette át a vezetést, és a versenyt tulajdonképpen simán nyerte.
Schumacher ezen az őrült ünneplésen már megláthatta, hogy ez a csapat közel sem olyan, mint a többi.
Ennek a csapatnak Mítosza van, és szurkolói sokkal érzelmesebbek, szenvedélyesebbek, mint bármelyik másik konkurens csapat szurkolói.
1997
Az előző szezon biztató végjátéka után Schumacher önbizalmát tovább növelte, hogy összeállni látszott a tökéletes csapat.
Immár Roy Byrne tervező és Rocc Brawn technikai igazgató is a Scudeirát erősítette.
Ebben az évben a Világbajnok Damon Hill elhagyta a Williams csapatát, így Jacques Villeneuve lett a német nagy ellenfele.
Az egész szezon róluk szólt, és hol Villeneuve, hol Schumi remekelt.
( Érdekesség: a szezonban egyszer sem álltak egyszerre mindketten a dobogón)
Összeségében a szezon legutolsó futama előtti pontállás úgy alakult, hogy Villeneuve mindössze 1 ponttal vezetett a német előtt.
Még élcelődött is, hogy csak ki kell löknie őt Schuminak, és övé a cím.
Schumit hidegen hagyta ez a beszólás, és azt nyilatkozta, hogy szeretné, ha a pályán dőlne el a Világbajnoki cím sorsa.
Schumacher simán vezette is a versenyt, szerencsétlenségére azonban autója lassulni kezdett, olyannyira, hogy a 48. körben Villeneuve beérte, és az egyik kanyar belső ívében előzésbe fogott.
Schumacher ekkor - ugyanúgy, mint 3 évvel ezelőtt- lezárta az utat, és a pálya szélén végezte.
Villeneuve-nek azonban sikerült végigmennie, megszerezve ezzel a Világbajnoki címet.
Most aztán nem kímélte Schumachert sem a sportsajtó, sem pedig a többi csapat és pilótái.
Később a német így nyilatkozott a történtekről:
„Eleinte nem akartam elfogadni az igazságot, ráadásul többen is azt szajkózták, hogy szokványos versenybaleset volt, ami megerősítette a hitemet.
Aztán Luca di Montezemolo rám förmedt, és lassan rádöbbentem, mit tettem.
Ha valamit semmissé tehetnék pályafutásom során, ez lenne az”
1998
Schumachernek nem volt egyszerű a dolga ebben az idényben sem.Ráadásul 3 nyert futamából kettő szintén felháborodást keltett.
Viszont a Hungaroringen élete egyik legnagyobb versenyét futotta.
Két McLaren mögül indult, és úgy tűnt esélye nincs a futamon az ellenféllel szemben.
Ross Brawn munkája, és saját zseniális autóvezetésének köszönhetően aztán úgy nyerte meg a versenyt, hogy a McLaren két kiállásos taktikája mellett, a Ferrari három kiállást iktatott be.
Mindez úgy sikerült, hogy Schumacher körönként 1mp-et adott az ellenfél autóinak.
Ros Brawn így nyilatkozott a történtekről:
„Tudtam, hogy nyerhetünk, de mondtam Michaelnek, hogy ehhez legalább 20 tökéletes körre van szükség egyhuzamban. Azt hittem azt válaszolja, felejtsük el, de nem így történt.
Azt mondta rendben, majd meg is tette, amit kértem, és amire szükség volt a győzelemhez.
Ilyet még sohasem láttam autóversenyen.”
A legnagyobb botrány azonban még csak most következett.
Belgiumban Schumacher magabiztosan vezette a versenyt, és ha nyert volna, át is vette volna Häkkinentől a vezetést a pontversenyben.
Ekkor a lekörözés előtt álló másik McLarenes pilóta, David Coulthard a pálya egyik leggyorsabb pontján lassított, éppen mikor Schumi mögé érkezett.
A fékezés következtében a német hátulról nekiütközött, és mindketten kiállni kényszerültek.
Amikor visszaértek a boxba, Schumacher átrohant és Coulthard torkának esett.
„Meg akartál ölni!” Ordította, és többeknek is le kellett fogni, hogy ne történjen baj.
Így összességében 7 pont hátrányba került Häkkinennel szemben, de Monzában ismét nyerni tudott, így 80-80 –ra állt a pontverseny.
Luxemburgban ismét Häkkinen diadalmaskodott, és szerzett 4 pontot a német előtt.
Egy verseny volt még hátra, és ahhoz hogy nyerjen, Schuminak nem volt elég megelőznie Häkkinent , mert pontegyenlőség lett volna, és a Finnek volt több győzelme a szezon során.
Így csak úgy tudott volna nyerni, ha csapattársa, Eddie Irvine maga mögött tudta volna tartani Häkkinent.
Ez nem, hogy nem sikerült nekik, de egy defektet is kapott, így kiesett a versenyből
A Bajnok Mika Häkkinen lett.
1999
Az elmúlt két év után már mindenki arról beszélt, hogy a Ferrari és Schumacher „párosításon” átok ül.
A szezon mindenesetre fényesen kezdődött, hiszen az első négy versenyből hármat nyertek a Vörösök.
Schumit azonban Häkkinen mellett most még csapattársa Eddie Irvine is „zavarta”
Már a szezon elejétől nem tagadta a csapattárs, hogy elege van a másodpilóta szerepéből.
Montezemolo el is beszélgetett vele, és azt az ultimátumot kapta, hogy vagy segíti Schumachert, vagy távozik a csapattól.
Ez a feszültség aztán nem várt fordulatot hozott a silversote-i versenyen.
Egy motorlefulladás miatt a rajtot piros zászlóval leintették, viszont a két Ferraris nem foglalkozott ezzel, csak egymással versenyeztek. Mikor a gyors Stowe kanyarba értek, Schumi fékje meghibásodott és az autó egyenesen a gumifalba csapódott.
A pilóta jobb lába több helyen is eltört.Michaelnek hat futamot kellett kihagynia a balesete után.
Az utolsó két futamra tért vissza, méghozzá úgy, hogy másodpilótának is zseniálisan szerepelt, és Irvine-t hozzásegítette a győzelemhez, miközben Häkkinent maga mögött tartotta.
Irvine ezt nyilatkozta verseny után: „Michael még a győztest is el tudja kedvetleníteni. Eddig is tudtuk, hogy Ő a legjobb vezérpilóta a Formula-1-ben, de most azt is láthattuk, hogy másodhegedűsök közt sincs párja”
Végül aztán Suzukában nem tudott segíteni csapattársának, mert Häkkinen magabiztosan nyerte a versenyt.
Schumi 2., Irvine pedig 3. lett.
Ha átengedi a második helyet, akkor pont egyenlőség lett volna, de több győzelemmel így is Häkkinen nyert volna.
A konstruktőri címet így is bezsebelte a Ferrari, és ezzel megkezdődött a legendás sikersorozat.
MICHAEL SCHUMACHER és a FERRARI Világbajnok évei:
2000
Az új évezred a Csapat számára egyedülálló sikereket hozott.Ebben az évben megismételték a 99-es konstruktőri elsőségüket, valamint Michael Schumacher sem talált legyőzőre.
Mindemellett a Ferrari ebben a szezonban a F1 történetének minden korábbi győzelmi rekordjait megdöntötte.
A Rory Bryrne által tervezett F1-2000 minden technikai elvárásnak tökéletesen megfelelt, ezen kívül a Bristone gumikat is maximálisan kihasználták.
Már a fioranoi tesztek során bebizonyosodott egy rendkívül erős versenyautót sikerült összerakni a csapatnak.
Ezt a szezon első versenyei is alátámasztották, ugyanakkor látható volt, hogy a McLaren pilóták, Häkkinen és Coulthard nem fogják könnyedén Schuminak adni a VB címet.
Eddie Irvine után Rubens Barrichello lett a Ferrari második pilótája, és rutinos versenyzőként nagy segítsége lett a németnek a McLarenekkel vívott küzdelmekben.
Az idény eleje Schumacher sikereit hozta, az első három versenyen a dobogó legfelső fokán végzett.
Huszonnégy pontos előnyét Häkkinennel szemben egészen a kilencedik versenyig tartani is tudta.
Ebben az évben nagyon gyakran írta át a csapatok versenystratégiáinak forgatókönyvét a rossz időjárás.
Michael nyert az esős kanadai, indianapolisi, nürburgringi és suzukai versenyen is bebizonyítva ezzel, hogy szinte verhetetlen a vizes pályákon.
Természetesen ez a szezon is hozott mélypontokat.
Az imént említett kilencedik futamon, Franciaországban motorhiba miatt Schumi kiesett, majd az ezt követő Osztrák nagydíjon Richardo Zonta lökte meg hátulról, a Német nagydíjon pedig Giancarlo Fisichellával akadt össze.
A nyeretlen sorozat vége a belgiumi nagydíj volt. Ezen a futamon Häkkinennel volt egy kis afférja:
A McLaren pilótája egyértelműen gyorsabb volt, és mikor meg akarta előzni Schumit, az majdnem leszorította őt a pályáról. A következő körben Häkkinen bemutatott neki, és a máig emlékezetes előzés ekkor történt: Zontát körözték le éppen mindketten, Schumi balról, Häkkinen jobbról.
A finn gyorsabban hajtotta végre a manővert, így a versenyt ő nyerte, de az afférról a győzelem után is indulatosan nyilatkozott.
Barátságukban viszont nem tett kárt az eset, és a továbbiakban sportszerű csaták folytak a két pilóta között.
Az ezt követő Olasz nagydíjra Häkkinen már hat pontos előnnyel érkezett, Schumi azonban összeszedte magát és az olaszok előtt győzedelmeskedett.
Ezen a versenyen az első körben történt egy tömegbaleset, ahol ugyan egy pilóta sem sérült, de a verseny végén megtudták, hogy egy olasz pályabírót eltalált az egyik kerék, és belehalt a fejsérülésbe.
Mindemellé a győzelem utáni interjún az első kérdés, amit feltettek a németnek az volt, hogy „milyen érzés Ayrton Senna győzelmi rekordját beállítani?” , ráadásul egy régi barátja haláláról is aznap kapott hírt.
Ez már túl sok volt egyszerre Michaelnek, és mindenki szeme láttára elsírta magát.
A másnapi világsajtó címlapjain „Mégis érző ember, akit hideg gépnek hittünk” sorok jelentek meg.
Schumi a hátralévő három futamot megnyerte.
Suzukában biztosította be VB címét.
A maga módján még Häkkinen is örült a sikernek, hiszen látta mennyit szenvedett és dolgozott ezért a Ferrari csapata.
2001
Ebben a szezonban Michael Schumacher kilenc győzelemmel, a csapat pedig összesen 179 ponttal,
Óriási fölénnyel nyerte meg a Bajnokságot.
Mindemellett a VB címet már a Magyar Nagydíjon (négy futammal a szezon vége előtt) bebiztosították maguknak.
A FIA a Spanyol nagydíjtól kezdve ismét engedélyezte az elektronikus segédeszközök használatát, így nagy reményeket tápláltak azok, akik unták már ezt a hatalmas Ferrari fölényt.
A technikai erőviszonyok megváltozásában reménykedőknek azonban csalódniuk kellett, a Vörösök ugyanis ebben is leiskoláztak minden más csapatot.
Schumacher a szezon első két futamát pole-ból kezdte meg, rajt-cél győzelmet aratva.
A következő futamok sem hoztak számára különös izgalmakat, mint az ezt megelőző években.
A kocsi is megbízható volt, mindössze kétszer kellett feladnia a versenyt.
Schumi ellenfelei ( David Coulthard, Mika Häkkinen, Juan Pablo Montoya, Ralf Schumacher) ugyanakkor eléggé kiegyensúlyozatlan szezont tudhattak maguk mögött, így a német a hungaroringi győzelmével már behozhatatlan előnyre tett szert.
A rekordok felállítása és megdöntése elkezdődött:
- Az előző szezon zárásával és a 2001 év eleji szereplésével ő lett az első pilóta, aki egymás után 6 futamot tudott megnyerni pole pozícióból.
- Az idény során elért 9 győzelmével beállította Nigel Mansell 1992-es csúcsát
- A szezonban elért 123 pontja a legtöbb volt, amit pilóta egy idény alatt valaha is elért
- A Hungaroringen 51. győzelmével utolérte a ranglistát vezető Alain Prostot, majd a következő versenyen, a Belga futamon maga mögé szorította.
2001 szeptember 11. A New York-i terrorista merénylet mélyen megrázta az F1 világát is.
A monzai futam mindössze a szörnyű tragédia után öt nappal következett.
Az Olaszországi futam különösen fontos volt a Csapatnak, hiszen óriási ünneplésre lehetett számítani.
A szörnyű merénylett viszont az egész Világot gyászba temette, és nem maradt ki ebből a száguldó cirkusz sem.
A verseny teljes érdektelenségbe fulladt mind a pilóták, a dolgozók, és a közönség részéről is.
Luca di Montezemolo úgy döntött, hogy az autók szponzori logók nélkül, és feketére festett orrésszel állnak rajthoz.
Schumacher itt ismét bizonyította, hogy nem csupán egy gép, hanem érző ember.
Rendkívül megviselték a történtek, egy héttel korábban történt Alex Zanardi balesete (aki mindkét lábát elveszítette) is sokkolta. Ekkor elgondolkozott a visszavonuláson.
Nem is akart rajthoz állni, sem, az Olasz- sem az azt követő Amerikai Nagydíjon.
Végül aztán mindkettőn résztvett.
2002
Az év, mely olyan rekorddal gazdagította a Ferrari és Schumacher pályafutását, amit talán már soha senki nem dönthet meg.
A nevezetes dátum július 21, helyszín pedig Magny-Cours.
A Francia Nagydíj a szezon 17 versenyéből, 11. volt.
Schumi ekkor, bebiztosította magának zsinórban a harmadik világbajnoki győzelmét a Vörösöknél.
Soha nem fordult még elő azelőtt, hogy hat futammal az idény vége előtt már bezsebeljék a trófeát.
(s amiért talán soha nem is dönti már meg senki ezt a rekordot, az az, hogy ezek után megváltoztatták a pontozási rendszert, úgy, hogy csökkentették az első és második helyezettnek járó pontok közti különbséget)
Mindemellett Juan Manuel Fangio után a német lett az F1 történetének második ötszörös világbajnoka.
Az F2002-ről már az év februárjában úgy nyilatkozott Montezemolo, hogy „ez a F1 történetének legnagyszerűbb Ferrarija”
Schumi ezt gyorsan igazolta is, rögtön megjavította a fioranoi pálya körrekordját.
Már ekkor megdöbbenéssel fogadták az ellenfelek az autót, és a későbbiekben, a szezon során sem tudott senki, veszélyes lenni rá, sőt a hatalmas fölény mind a Mclaren-Mercedes, mind pedig a Williams-BMW számára több mint zavarba ejtő volt.
Schumacher 17 versenyből 11-et nyert meg, és az összes többin is dobogós helyezést ért el.
A német zsenialitásának titkát többen is fejtegették, és legtöbbször munkamódszereiben találták meg a választ.
Semelyik versenyző nem volt hozzá hasonlítható, hiszen nemcsak őrülten gyors, hanem a csapattal való bensőséges viszonya is egyedülálló volt.
Két verseny közti időszakban is rengeteg időt töltött együtt a szerelőkkel, a teszteken, és azon felül is.
Valóban összebarátkozott ezekkel, az emberekkel, ugyanakkor mindenkitől elvárta ugyanazt az elszántságot, amit tőle láttak.
Senki nem tehette meg mellette, hogy lazítson, de cserébe biztosak lehettek abban, hogy Schumi a maximumot kihozza a csapat autójából.
Az elsöprő Ferrari előny azonban sok negatív élményt is hozott a csapat számára.
A nemzetközi sajtó ugyanis kezdte unni, hogy már előre borítékolni lehet a német győzelmét.
Talán ezért, amint lehetett egyből nekiugrottak a pilótának, a csapatnak is.
Ilyen eset volt például ebben az évben, mikor Ausztriában Barrichellonak csapatutasításra el kellett engednie csapattársát, aki így Montoya előtt már 27 pontosra növelte előnyét.
Az elengedés az utolsó kanyar után történt.
A közönségnek ez nem is tetszett. A pfujjogásra a német úgy reagált, hogy a dobogón helyet cserélt Barrichelloval.
(emiatt a helycsere miatt meg is büntették a csapatot egymillió dollárra, és betiltották a csapatutasításokat is)
Indianapolisban –immár Világbajnokként- aztán Schumi visszaadta csapattársának a gesztust, és a célegyenesben lassítva hagyta, hogy a brazil elsőként lépje át a célvonalat.
A versenyen a két Ferrari pole-ból indult, és végig uralták a mezőnyt.
Így Schumi a futam utolsó harmadában kimélni kezdte az autóját.
A két ferrari az utolsó kört fej fej mellett haladva kezdte meg, majd szinte egyszerre lépték át a célvonalat, s a célfotó döntötte csak el, hogy a győztes Barrichello lett.
2003
Ebben az évben Schumi megdöntötte Fangio rekordját, és megszerezte immár hatodik Világbajnoki címét.
A csapat pedig ötödik konstruktőri címét zsebelhette be.
Ez az év, viszont korántsem ígérkezett olyan könnyűnek, mint az előző kettő.
A Nemzetközi Automobil szövetség új szabályokat vezetett be.
Max Mosley a FIA elnöke költségcsökkentésre hivatkozva alapjaiban változtatta meg a versenyek menetét.
A szabályok teljes átírásával nem volt értelme egyből bevetni az új autót, ezért a szezon első három futamát a Ferrari pilótái még a F2002-es versenyautóval kezdték meg.
A győztes gép tovább folytatta győzelmi sorozatát, és Imolában már 15. győzelmét aratta.
Ezzel az F1 történetének legtöbb futamgyőzelmét szerző Ferrarijává vált.
A téli teszteken azonban már látni lehetett, hogy a F2003GA még közvetlen elődjét is felülmúlja.
Közben a McLaren Mercedes is felfejlődött, ezen kívül a Michelin lágyabb keverékű gumijai sokkal jobban illeszkedtek a Williams autókhoz, mint az előző évben.
Mindezek tükrében gyorsan kiderül, hogy a pontozási rendszer és a Michelin abroncsok fölénye nem könnyítette a meg a Vörösök helyzetét ebben az idényben.
Schumacher az első három futam után már 16 pontos hátrányban volt a villámgyors McLaren pilóta, Kimi Räikkonennel szemben.
A Brazil Nagydíjon ráadásul ki is csúszott, így másfél év után először nem fejezte be a versenyt.
De ezután a következő három futamon ismét diadalmaskodni tudott.
Ebből az első volt életének egyik legnagyobb sikere, ugyanis a San Marino-i Nagydíj reggelén hunyt el édesanyja.
Senki nem csodálkozott volna, ha a német el sem indul a versenyen.
Schumacher azonban rajthoz állt.
„Édesanyám is azt akarta volna, hogy rajthoz álljak, imádta nézni ahogy versenyzünk Ralffal…” Mondta a futam után néhány nappal.
Magabiztos győzelme után egy percig az autójában maradt.
Kimi szinte megilletődve gratulált neki, Barrichello pedig hosszan megölelte győztes csapattársát, aki az ő vállán sírta ki magát.
A díjátadón még részvett, de a tévéinterjúra már Jean Todt ment be helyette.
A Michelin abroncsok diadala aztán tovább folytatódott.
A Ferrarik fölé emelkedett a McLaren, a Williams, sőt még a Renault is.
A Hungaroringen élete első diadalát arató Fernando Alonso még le is körözte a nyolcadik helyen autózó németet.
Schumi azonban nem kesergett, inkább még többet beleadott, hogy a csapatot összetartsa.
Mindemellett a Magyar nagydíj után a FIA vizsgálata kiderítette, hogy a francia gumigyártó, maga módján értelmezte a szabályokat, és megnövelte az elülső gumik futófelületét.
Miután betiltották a hő hatására szélesedő gumikat, az ellenfelek előnye egy csapásra szertefoszlott.
A Vörösök visszatértek a dobogó legfelső fokára.
A Magyar nagydíj után Kimi Räikkonen 1 ponttal, Montoya pedig 2 ponttal volt lemaradva mindössze a német mögött.
Ezt követően Monzában (három hónap után) Schumacher ismét a dobogó legtetején állt, és ezzel ötvenedik Ferraris győzelmét aratta.
Az év utolsó futamán mindössze egy pontot kellett szereznie, hogy Világbajnok legyen.
Ezt meg is tette, éppen a nyolcadik helyen ért célba, míg az élete legnagyobb versenyét futó Barrichello megakadályozta a nagy rivális Räikkonent a győzelem megszerzésében.
A brazil nagyszerű versenyének köszönhetően tehát Schumacher és a csapat ismét ünnepelhette a világbajnoki címet.
2004
Ebben az évben Schumi ismét könnyedén begyűjtötte immár zsinórban az ötödik világbajnoki címet a Vörösökkel.
Így már összesen hétszeres Világbajnoknak mondhatta magát, ami újabb rekordot jelentett, amit nagy valószínűséggel jó ideig senki nem fog űberelni.
Tizennyolc futamból tizenháromszor diadalmaskodott a német pilóta.
A nézők maximum azon „izgulhattak” , hogy vajon Schumit el lehet-e kapni egy-egy versenyen.
A szezont öt győzelemmel kezdte a Bajnok,ezután következett Belgiumban egy kicsúszás, majd ismét sorozatban hét győzelem.
Ezzel a sorozattal Schumacher beállította Alberto Ascari 1952 és 1953-ban elért rekordját.
Az új pontozási rendszer ellenére, már a szezon vége előtt öt futammal, 38 ponttal járt csapattársa, Barrichello előtt.
Őket követte Jenson Button (a BAR pilótája) 55 ponttal lemaradva.
Az utolsó öt futamon a német már egyszer sem állt a dobogó legfelső fokán, de így is nem egy rekordot gyűjtött be ezen az éven is:
- Hétszeres Világbajnok
- 13 győzelem
- A szezonban elért 148 pont
- 10 leggyorsabb köridő stb.
Legnagyobb diadalát ebben az évben Franciaországban aratta.
A Renault hazájában Fernando Alonso szerezte meg a pole-t, és nagyon úgy nézett ki, hogy ő is lépi át elsőként a célvonalat, hiszen előzésre nem nagyon volt mód.
Ezen kívül talán Alonso volt a mezőnyben az egyetlen pilóta, aki Schumihoz hasonló elszántsággal tudott versenyezni, és egyértelmű volt, hogy nem lehet könnyedén helyet cserélni vele.
Ekkor amit a Ferrari csapata művelt a győzelem reményében, parádés volt.
A három boxkiállásos taktikáját négyre változtatta.
Így Schumachernek nem kellett Alonso mögött autóznia, hanem a rövid boxkiállásoknak köszönhetően gyorsabban és zavartalanul autózhatott, és a verseny felénél már Alonso előtt volt.
A Világbajnoki címet végül Belgiumban zsebelhette be.
2005
Szabályváltozások, amik a Vörösök „vesztét” hozták:
Ebben az évben a FIA drasztikus változtatásokat vezetett be.
Csökkenteni akarta -biztonság és költségcsökkentés érdekében- az autók teljesítményét.
Előírás lett, hogy a V10-es motornak két futamot kell kibírnia, így a motorok élettartalma megduplázódott.
Új szabály volt ezen kívül, hogy a csapatok csak egy szett gumit használhattak fel az időmérőn és a futamon is.
(A gumigyártóknak így teljesen új gumikat kellett kifejleszteniük.)
A gumiszabályok nem kedveztek a Bridgestone-nak (jól tudta ezt a FIA is), ráadásul majdnem minden csapat Michelin gumikkal futott, így annak könnyebb volt a helyzete, mivel rengeteg adatot és információt szállítottak a tesztek során a csapatok, könnyítve ezzel az új gumik fejlesztését.
Brigestone abroncsokon a Ferrarin kívül csak a két leggyengébb csapat Jordan és a Minardi futott, akiknek ráadásul közel nem volt annyi pénzük a tesztelésekre mint a nagyoknak.
Természetesen mindenki tudta, hogy a szabálymódosítások mögött nem csak a fenti két indok szerepelt.
A FIA meg akarta törni a Ferrari egyeduralmát, hiszen üzleti szempontból ez volt az érdekük.
Így hát be is beteljesült Montezemoló jóslata, miszerint a 2005-ös évad a gumik párharca lesz.
S bár az F2005 –Schumacher páros erejét senki nem vitatta, de néhány futam után sajnos tisztán látszott, hogy nem vehetik fel a harcot a Michelin abroncsokkal.
Schumi az első hét futamon mindössze egyszer állt dobogón, méghozzá Imolában, ahol egy rendkívül izgalmas csatát láthattak a nézők Fernando Alonso és Schumi között.
Alonso több mint tíz körön keresztül tartotta maga mögött a Bajnokot, aki így végül másodikként ért célba.
A nézők ismét rajongtak a Forma1-ért.
(a Ferrari ellendrukkerei azért, mert látták, hogy megfogható a Vörös autó, a Schumi rajongók pedig mert itt, a szezon negyedik versenyén ismét a 2004-es klasszissal találkozhattak)
Feléledtek a remények a csapatnál is, viszont hamarosan csalódniuk kellett, mert Imola után szinte minden versenyen a középmezőny jutott csak nekik.
A német nem tudta felvenni a versenyt a továbbiakban Alonsoval, sőt, a McLarenben ülő Kimi Räikkonennel sem.
Egyetlen egy futamgyőzelmét Indianapolisban arathatta, amikor a Michelin gumikat használó csapatok egytől egyig visszaléptek a versenyzéstől, biztonsági okokra hivatkozva.
Előző nap ugyanis Ralf Schumacher gumija szétrobbant a pályán, és a Michelin kérte a csapatokat, hogy ne induljanak a rendkívül veszélyes versenypályán.
A futamon tehát mindössze hat autó állt rajthoz, és a német győzött.
Bár „mostoha” győzelem volt ez, pontok szempontjából mindenképpen jelentős.
Főleg úgy, hogy ezután Kínában Schumi életének leggyengébb teljesítményét nyújtotta.
A rajtrácsra vezető körben nekiment Christijan Albersnek, majd miután tartalékautóval elindult, a biztonsági autó mögött megpördülve kiesett a versenyből.
Ez viszont már nemigen számított, a Világbajnok ebben az évben Fernando Alonso lett.
2006
A szabályváltoztatások természetesen ebben az évben sem maradtak el, de a csapat számára mindenképp ígéretesebbnek tűnt ez az év az előzőnél.
S bár a végén elmaradt Schumacher diadala, de búcsúzása felejthetetlen volt.
A Renault ebben az évben is csúcsformában versenyzett, Fernado Alonso az első kilenc versenyből hatot megnyert, és a másik három futamon is felállhatott a dobogó második fokára.
Schumachernek ezalatt két győzelmet sikerült mindössze bezsebelni, s a Kanadai Nagydíjat követően már 25 pont hátránya volt a spanyollal szemben.
A németet viszont nem olyan fából faragták, hogy könnyedén megfeledkezzenek róla, mind a sajtó,mind a nézők, mind pedig az ellenfelek.
Ő nyerni akart, és ünnepelni!
San Marinoban, valamint az Európai Nagydíjon ezt meg is tette.
Monte-Carló után pedig még a címlapokra is visszakerült.
Pályafutásának egyik legnagyobb botrányát robbantotta ki ezen a hétvégén, amikor az időmérő legutolsó perceiben keresztbe állt a pályán, megakadályozva ezzel Alonsot és Mark Webbert, hogy jobb időt fussanak az övénél.
Mindkét versenyző részideje jobb volt, mint a németé, de így nem volt lehetőségük továbbmenni.
Ráadásul igencsak amatőr hibának tűnt, hiszen lassan érkezett a kanyarba, mégis megcsúszott.
(érdekesség, és talán kicsit mellette szól, hogy rákövetkező évben Kimi Raikkonen ugyanitt, ugyanúgy csúszott meg)
Persze lett volna még ideje ekkor korrigálni, és meg is tette, végül aztán valahogy mégis a fal felé kormányozta az autót, ami nem is tört össze, csak megállt.
Végül megbüntették malőrje miatt, és csak az utolsó rajtkockából indulhatott.
A versenyen aztán feltornázta magát egészen az ötödik helyre.
Ezután Indianapolisban megkezdődött a felzárkózás.
Csapattársa, Felipe Massa ekkor tudta, meg, hogy 2007-ben folytathatja-e versenyét a csapatnál.
Schuminak döntenie kellett, ugyanis Kimi Räikkonen kezében ekkor már ott volt a szerződés a Ferrarival a következő évre.
Monzában Schumachert ünnepelhette az Olasz közönség, mikor felállt a dobogó legfelső fokára, majd pódiumra szólították Kimi Räikkonent is, aki ezen a versenyen pole-ból indult, valamint megfutotta a leggyorsabb kört, végül a német mögött ért célba. S ekkor a hétszeres világbajnok maga mellé vonta a vigyorgó Kimit és megborzolta haját. A nézőknek nem maradt sok idejük gondolkodni a látottakon, mert néhány perccel ezután a sajtótájékoztatón Michael bejelentette visszavonulását, és kiderült az is, hogy helyét Kimi Räikkonennek adja át.
Ezek után, már minden tehertől mentesen, felszabadulva versenyezhetett.
Az idény második felében hét futamból ötöt megnyert, és a Kínai Nagydíjon utolérte Fernando Alonsot.
Végül aztán a Japán Nagydíjon, 6 év után először a motorja feladta a szolgálatot, mindezt úgy, hogy mindaddig Ő volt az élen
A spanyolnak ez 10 pontot hozott, és végeredményben itt el is dőlt a Világbajnoki cím sorsa.
Schumacher mindezt rendkívül higgadtan vette tudomásul.
Kiszállt az autójából, visszasétált a boxba, és a csapat szinte minden tagjával összeölelkezett, és megköszönte a közös munkát.
Tagadhatatlanul megható pillanatok voltak ezek.
Braziliában már csak a csapat bajnoki címéért küzdött, amit végül szintén nem sikerült megszerezniük.
Kárpótlásul azonban megadatott neki, hogy az utolsó Forma1-es futamán a lehető legszebben búcsúzzon.
Felejthetetlen pillanatokat adott mind rajongóinak, de még az őt nem kedvelők táborának is.
Schumacher az időmérőn műszaki hiba miatt csak a tizedik helyet tudta megszerezni.
A verseny elején ráadásul defektet kapott, és majdnem körhátrányba került a későbbi győztes Massával szemben.
Ezután ami történt, az szinte hihetetlen és ámulatba ejtő volt.
Olyan tempót autózott, és olyan előzési manővereket hajtott végre, amit talán még soha nem látott a Forma1 világa.
Messze ő volt a leggyorsabb a mezőnyben, és 24 másodperccel lemaradva Massától, végül feljött a negyedik helyre.
A verseny után Michael így nyilatkozott:
„Őrületesen gyors volt az autó, ha nincs a defekt, ideális esetben mindenkit lekörözhettünk volna. Olyan volt ez a verseny, mint az egész szezon, sőt az egész pályafutásom: érzelmes, mozgalmas és lüktető. Imádtam az egészet!”
Michael Schumacherrel tehát elbúcsúzott a száguldó cirkusz eddigi történetének legnagyobb pilótája.
A csapatot azonban nem hagyta el végleg.
Rajongói legnagyobb örömére a mai napig is ellátogat néhány futamra.
Legfőképpen azonban tanácsadóként segíti a háttérmunkákat, és természetesen az autók tesztelésénél sem hiányozhat páratlan szaktudása.
forrás: Izsányi Szabolcs: Michael Schumacher 
1992. augusztus 30., Belga Nagydíj, Spa-Francorchamps. Tipikus késő nyári-kora őszi ardenneki hangulat: esős, nyirkos időjárás. A dobogón a két Williams-Renault versenyző, Nigel Mansell és Riccardo Patrese - s ebben semmi különös nincs, hiszen a Grove-i csapat egész évben dominált, Mansell pedig már a Hungaroringen bebiztosította világbajnoki címét.
Ami szokatlan, hogy most nem Mansell és nem is Patrese áll a dobogó legfelső fokán, hanem egy olyan fiatalember, akinek addig ez még nem adatott meg: a 23 éves Michael Schumacher. A német fiú éppen egy évvel azelőtt debütált a Forma-1-ben, ugyanezen a pályán, most pedig leírhatatlan boldogság sugárzik az arcáról.
"Furcsa érzésem volt ezzel a versennyel kapcsolatban, amikor megérkeztem Spa-ba." - mondta az akkor még erős Rajna menti tájszólással beszélő „Schumi" - "Furcsa volt, de az volt a benyomásom, hogy ez egy jó hétvége lehet számomra."
Jók voltak a megérzései. Az időmérő edzésen a harmadik rajtkockába kvalifikálta magát Mansell és Ayrton Senna mögé és aztán a versenyen megérkezett az eső, amit később méltán neveztek el „Schumacher-időnek". Senna megpróbálkozott a lehetetlennel: száraz gumikkal sokáig kinn maradni, arra játszva, hogy ha hirtelen eláll az eső, akkor ő lesz nyerő pozícióban. Nem jött be a számítás, így a brazil visszaesett az ötödik helyre, a végén több mint egy perc volt a hátránya a futamgyőztessel szemben.
A 30. körben a Williams duója, Mansell és Patrese autózott az élen, zavartalanul, dominánsan, ahogy megszokhattuk tőlük 1992-ben. Michael harmadik volt csapattársa, Martin Brundle előtt, azonban hibázott, kisodródott és Martin elment mellette. Ekkor jött, az amivel sokakat ámulatba ejtett: előnyt kovácsolt egy hátrányos helyzetből!
"Abban a pillanatban, amikor Martin elment mellettem megláttam a hátsó kerekeit, amelyeken már elkezdtek hólyagok képződni." - mondta a futam után - "Mivel majdnem ugyanolyan beállítással versenyeztünk, a versenyen ugyanolyan gyorsak voltunk és a gumijaink közel ugyanolyan régiek voltak, számomra azonnal világos lett, hogy az én hátsó kerekeim sem nézhetnek ki sokkal jobban. Ezért olyan gyorsan, amennyire csak lehetett kimentem a boxba, hogy felvegyek egy új szettet."
És gyakorlatilag ez volt az a momentum, amivel megnyerte a versenyt, hiszen éppen a legjobb időben ment ki kereket cserélni. Mire az addig élen haladó Mansell és Patrese is észbe kapott, addigra Michael az új gumijain már olyan előnyre tett szert, hogy miután ők is megejtették utolsó boxkiállásaikat, már csak a Benetton mögé tudtak visszaállni.
De gondoljunk csak bele! Brundle, a tapasztalt és sokat próbált csapattárs körökön keresztül autózik Schumacher mögött, de nem esik le neki ugyanaz a tantusz, ami az újoncnak abban a pillanatban leesett, hogy meglátta Martin hátsó gumijait! A Forma-1-es versenyzés sokkal többről szól mint pusztán gyorsnak lenni - ez "csupán" az alapfeltétel egy sikeres karrierhez. Emellett sok egyéb tulajdonsággal kell rendelkeznie egy pilótának ahhoz, hogy kiemelkedjen a gyors versenyzők "tömegéből". Az egyik ilyen tulajdonság a váratlan helyzetek lereagálásának és a lehetőségek megragadásának képessége - jó döntésekkel alátámasztva. Schumacher ebből vizsgázott jelesre ott Spa-ban - és jutalma a futamgyőzelem volt Mansell és Patrese előtt.
A sztárok akkoriban még inkább Mansell és Senna voltak, ám a nem túl messze fekvő Kerpenből és környékéről sok német érkezett Belgiumba, hogy szurkoljon az új kedvencnek, így aztán nem meglepő módon zúgott a „Michael, Michael!" a dobogó alatt. De akkor még senki sem sejthette, hogy ez csak az első volt összesen 91 futamgyőzelemből - egy példátlanul sikeres pályafutás kezdeti lépései.
„Michael már most nagy versenyző. Ezt a sikert igazán megérdemelte." - nyilatkozta a futam után az 1992-es szezon világbajnoka, Mansell, aki azonban ezúttal csak második lett.
A domináns Williams-Renault-kkal természetesen az év nagy részében nem vehette fel a versenyt az első teljes szezonját töltő Schumacher, ám közvetlenül mögöttük - és Senna előtt - megszerezte a harmadik helyet a világbajnokságban, mindössze 3 ponttal elmaradva Patresétől...
A következő 14 évben a dobogó tetején fülig érő szájjal mosolygó, örömében ugráló Schumacher megszokott jelenséggé vált. A BMW-Sauber csapatfőnöke, Mario Theissen megjegyzi: abból, hogy népszerűvé tette ezt a sportot hazájában sokat profitált a Forma-1.
Theissen egyébként otthon, a televízióban nézte Schumacher első győzelmét, de ő sem állítja, hogy már akkor látta a jövőt: „Akkor még nem sejtettem, hogy ez a srác később minden rekordot meg fog dönteni a Forma-1-ben."
A BMW vezetője szerint Schumacher új mércét állított fel a Forma-1-ben minden fiatal versenyző számára, ám ami őt igazán lenyűgözte az, hogy csapataiban milyen vezéregyéniséggé nőtte ki magát: „A sikerekben sokkal nagyobb része volt, mint pusztán az a munka, amit az autóban elvégzett." - mondta a szakember.
(Forrás: formula.hu)
Út a Forma-1 felé
Ami 1991. augusztus 23. óta történt, annak mindannyian tanúi lehettünk. Kalandozunk el Michael Schumachernek abba a korszakába, amely még a rivaldafénytől távol zajlott: az F1 előtti évekbe.
Michael Schumacher a C-csoportos Mercedes pilótafülkéjében, 1990-ben. 1991-ben azután is több futamon indult a Mercedes-szel, hogy a Jordan jóvoltából bekerült a Forma-1-be.
Egy legenda szerint Rolf Schumacher, a hürth-hermülheimi kőműves egy tó vizében talált rá arra a kidobott segédmotoros kerékpárra, melynek ütött-kopott motorját négyéves fiának lábbal hajtható gokartjába szerelte. Az Artúr király híres kardjának, a Tavak Királynőjétől kapott Excaliburnak a történetét idéző mítosz valóságtartalmát nincs módunk ellenőrizni, ám tény: az F1 történetének legsikeresebb versenyzőjévé váló Michael Schumacher édesapja révén már igen fiatalon jó barátságba került az autóvezetéssel.
Első próbálkozásra ugyan egy villanyoszlopnak ütközött, a közeli Kerpen gokartpályájának azonban gyakori vendége lett, s itt legalább szülei szeme előtt volt, hiszen Rolf gondnokként, édesanyja, Elisabeth pedig büfésként ugyancsak a Wolfgang von Tripsről elnevezett létesítményben helyezkedett el. Michael gyorsasága hamar megmutatkozott: 1975-ben egy édesapja által összeeszkábált gokarttal, alig hat évesen megnyerte a kerpeni klub háziversenyét, s ezzel helyi híresség lett.
Tehetségét egyre több versenyen kamatoztatta, szűkös anyagi körülmények között élő családja azonban nem tudta tartani vele a lépést. Schumacher önerőből képtelen lett volna komolyabb szinten űzni a gokartozást - képességei azonban másoknak is feltőntek, és számos mentora akadt, akik nélkül pályafutása korán megfeneklett volna. "A kritikus pillanatokban sokszor állt mellém a szerencse. Kicsi koromtól kezdve mindig a megfelelő emberekkel találkoztam a megfelelő időben. Ez áldás volt" - vallotta egy 2006-os interjúban.
Először egy kerpeni tapétaárus, Gerd Noack figyelt fel rá, aki gokartozás közben eltörte a karját, és vevőt keresett járgányára. Michael stílusa annyira megtetszett neki, hogy nekiajándékozta a Schumacher-család számára megfizethetetlen gokartot, s egy ideig a versenyeztetését is finanszírozta. Michael máig hálás ezért, de néhány éven belül első mecénásán is túlnőtt . Sikert sikerre halmozott, s Noack idővel képtelen volt finanszírozni nemzetközi karrierjét. De szerencsére akadtak más támogatók is. Legnagyobb gokartos sikereit Adolf Neubert istállójában érte el, aki egy időben házába is befogadta, a kerpeni játékterem-tulajdonos Jürgen Dilk pedig nem csupán mecénása, hanem "fogadott apja" és barátja is lett az évek során.
Michael gyakran segédkezett a fiatal Ralf gokartjának szerelésében. A kis autók iránti rajongását mindvégig megőrizte: az elmúlt években is több gokartversenyen indult, és tavaly, mintegy mellesleg, megdöntötte a körrekordot a svájci Swiss Hutless európa-bajnoki pályáján.
Ennek ellenére Schumacher pályafutásának talán legnehezebb évei voltak ezek, hiszen élete alapvetően nem saját tehetségétől, hanem másoktól függött. "Voltak olyan pillanatok, amikor nem feltétlenül voltam boldog, amikor olyan kompromisszumokat kellett kötnöm, amelyek nem tetszettek" - emlékszik vissza. - "Abban az időben különböző emberek olyan gokartokat bocsátottak a rendelkezésemre, amelyeket sohasem tudtam volna megfizetni. Ebből a szempontból tehát profitáltam belőlük. Másrészről azonban a legjobb gokartokat mindig a fizető ügyfeleknek tartották fenn. Én sokszor másodrangú felszerelést kaptam, például motorokból. Ez egyrészről érthető volt, másrészről azonban természetesen nem értettem vele egyet. De visszafogtam magam. Nem is volt más választásom."
"Amikor körülbelül 17 éves voltam, több mint egy évig Neubert úr házában laktam, Darmstadtban. Ezt a család ajánlotta fel nekem, ott lakhattam, és gondoskodtak egy helyről, ahol gyakorolhattam. Ezért természetesen hálás vagyok, de voltak olyan pillanatok is, amikor a nyelvembe kellett harapnom" - tette hozzá. A megpróbáltatások azonban csak növelték a küzdőszellemét, és jobb sportembert faragtak belőle. "Rengeteget tanultam ebből, és minden bizonnyal nagyon jót is tett nekem. Az embernek éhesnek kell lennie ahhoz, hogy elérje a céljait. Én olyan környezetben nőttem fel, amelyben mindenki két lábbal állt a földön, persze aztán egy olyan világba manővereztem magam, amely ennek szöges ellentéte."
Michael a nyolcvanas évek közepén aratta legfényesebb gokartos sikereit. 1987-ben a német és az Európa-bajnokságot is megnyerte, a világbajnokságokon azonban - akárcsak Ayrton Sennának - sohasem sikerült diadalmaskodnia. Időközben elvégezte az autószerelői szakiskolát, és Neubert segítségével el is helyezkedett egy műhelyben. Motorok tuningolása volt az első számú feladata, és saját bevallása szerint az ekkor szerzett technikai ismeretei roppant hasznosnak bizonyultak versenyzői karrierje során.
Schumacher 1988-ban nyergelt át az "igazi" versenyautókra: gokartos eredményei alapján a Lamborghini-kereskedő Gustav Höcker érdemesnek találta rá, hogy benevezze az akkor induló Formula König sorozatba. Az eredmény letaglózó volt: tíz versenyből kilencet megnyert, egy alkalommal második lett, így gond nélkül szerezte meg a bajnoki trófeát. "Már néhány kör után selymes puhasággal hajtott át a kanyarokon, mialatt a többiek gokartos módon szaggatták az autókat. Sok olyan ellenfele volt, akik ma is sikeres versenyzők különböző kategóriákban, de Michael az első pillanattól kezdve kiemelkedett közülük" - emlékezett Michael első tesztjére a Formula König atyja, Gerd Hoffmann.
Schumacher még 1988-ban rajthoz állhatott több Formula Ford versenyen is. Az Európa-bajnokságon öt futamból négyen indult, s második lett az összetettben Mika Salo mögött, a német bajnokság egyik versenyén pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szó szerint megalázta ellenfeleit a szakadó esőben. A Salzburgringen körönként három másodpercet vert a mezőnyre, amit sokan a későbbi "esőmenő" egyik első megnyilvánulásának tekintettek. Ő maga persze nem tartja magát annak, mi több, nem is szeretett vizes körülmények közt vezetni.
"Esőben versenyezni nem volt túl bizalomgerjesztő, mivel alig lát az ember valamit. A sisakrostély tele van esőcseppekkel, és korábban még belül is párásodott, gyakorlatilag vakon vezettünk" - meséli 2006-ban. "És persze végeredményben szárazon is 'sikeresebb' voltam a kollégáimnál. De az igaz, hogy az esőben nagyobb érzéssel, finomabban kell vezetni. A versenyzők közötti különbség láthatóbbá válik." Feltűnt ez a német F3-ban csapatot futtató Willi Webernek is, aki fiatal tehetségek felkutatásával foglalkozott. Schumachert tesztelni hívta, s mivel néhány óra múltán másfél másodpercet vert addigi versenyzőjére, Frank Schmicklerre, szerződést ajánlott neki. Mint később kiderült: élete legkifizetődőbb szerződését, hiszen menedzserként Michael majdani jövedelmeinek húsz százaléka őt illette.
Schumacher így emlékszik találkozásukra: "Willi Weber számomra ismeretlen ember volt. Egy napon tett nekem egy vonzó ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Az első tesztelés után azt mondta: 'Fiú, itt a szerződés. Két évig a Forma-3-ban fogsz versenyezni. Én adom az autót, gondoskodom a szerelésről, még egy kis zsebpénzt is kapsz. És ha valami lesz belőled, akkor én foglak menedzselni.' Ezt néhány óra alatt megbeszéltük, és mindent alá is írtunk. Nem szabad elfelejteni, hogy Willi is kockázatot vállalt. Bármi történhetett volna velem: egy baleset azonnal véget vethetett volna a történetnek. Azóta már régen barátok vagyunk."
Schumacher ilyen, C-csoportos Sauber Mercedes-szel sajátította el a nagyteljesítményű autók vezetésének fortélyait. Noha az eféle sportkocsik az F1-es autókkal ellentétben rendszerint alulkormányzottak, az erős motor és a karbon fékek jó gyakorlási lehetőséget adtak Schumachernek.
Schumacher így Weber csapatában, a WTS-Wolkswagennél versenyezte végig az 1989-es F3-as szezont, és csak azért nem nyerte meg első versenyét, mert Michael Bartels a hajrában kilökte. Két másik futamon azonban nem talált legyőzőre, de a bajnoki címről lemaradt: egyetlen ponttal megelőzte Karl Wendlinger, így Heinz-Harald Frentzennel azonos pontszámmal harmadik lett. Győztes természete ezt nehezen viselte. "Szomorú volt. A harmadik hely - még ha csak egy ponttal is lemaradva a bajnok mögött - csalódás volt számára. Michael ambiciózus, abszolút győztes típus" - idézi fel Schumacher szezonzáró utáni hangulatát Weber, aki örült az eredménynek, pilótája azonban csak annyit tudott mondani: "Megnyerhettem volna a bajnokságot."
1990-ben ez sikerült is neki, de ekkor az F3 mellett már a Mercedes sportprogramjába is bekerült. A német cég 1987-ben határozta el, hogy harmincéves kihagyás után visszatér az F1-be, s ennek előkészítését Jochen Neerpasch sportigazgatóra bízta. Mivel Peter Sauber Mercedes-motorokkal hajtott sportautói roppant sikeresek voltak, a vállalat a svájci alakulattal együttműködve építgette programját, melynek kulcseleme tehetséges fiatalok felkarolása volt. Neerpasch nem bonyolította túl a kiválasztási procedúrát: egyszerűen leszerződtette a '89-es német F3 első három helyezettjét - Frentzent, Wendlingert és Schumachert -, hogy a Sportautó Világbajnokság (WSC) futamain felváltva Jochen Mass társai és tanítványai legyenek.
A 700 lóerős C-csoportos masinák remek terepet biztosítottak Michael képességeinek továbbfejlesztésére, de a sportautók világában több olyan pillanatot is átélt, melyek már a jövő olykor árnyékos oldalát vetítették előre. Rögtön első versenyén, Silverstone-ban vitás helyzetbe került - azon a pályán, ahol 1994-ben első komolyabb F1-es botrányát okozta egy fekete zászló figyelmen kívül hagyásával. Ezúttal még a futam előtt kizárták a Mass-Schumacher duót, ráadásul két igencsak kétes ürüggyel. Az egyik szerint Michael a biztonsági öv bekapcsolása nélkül tett meg egy kört, és bár állítása szerint mindössze arról volt szó, hogy még a Mercedes ajtajának felnyitása előtt kikapcsolta övét, nem hittek neki, és elmeszelték.
Eredményei első évében nem tűntek ki különösebben - pontosan ugyanolyan helyezéseket ért el Mass oldalán, mint Wendlinger (Frentzen csak egy versenyen állt rajthoz, mivel inkább az F3000-re koncentrált). Dijonban és a Nürburgringen második helyen intették le a párost, a mexikóvárosi szezonzárón viszont felállhattak a dobogó tetejére, miután csapattársaik, Jean-Louis Schlesser és Mauro Baldi győztes Mercedesét kizárták. Michael ekkor szintén az esőben nyújtott teljesítményével, valamint a versenyen futott leggyorsabb körével tűnt ki. Neerpasch már ekkor "csiszolatlan gyémántként" emlegette, számára viszont egyre terhesebbé vált a sajtó növekvő figyelme. A médiával való ellentmondásos kapcsolata egész karrierjét végigkísérte.
Sufnituning a köbön: a 13 éves Schumacher saját gokartját bütyköli. Később autószerelői képesítést szerzett, és az ismereteit kiválóan hasznosította versenyzői pályafutása során is. Kevés olyan pilóta volt, aki olyan mélyreható technikai tudással rendelkezett, mint Ő.
"Kezdő koromban, amikor a Mercedesszel versenyeztem, a szalagcímek már arról szóltak, hogy 'évszázados tehetség' vagy 'eljövendő szupersztár' vagyok. Túlértékeltek, hiszen addig még semmit sem értem el. Csak egy kisfiú voltam Kerpenből. 'Ne ünnepeljetek annyira!' - mondtam állandóan az újságíróknak. - 'Hiszen ha nem sikerül, nem szeretnék akkorát zuhanni.' Megpróbáltam beszélni a médiával, hogy elérjem, hogy kiegyensúlyozottabbak legyenek. De akkoriban még nem értettem, hogyan is működik ez az üzlet. Túl jóindulatú voltam, túl hiszékeny, valahol egy kis hülye" - vallotta 16 évvel később.
A sportkocsik mellett végigversenyezte a német F3-as szezont is, s megszerezte a bajnoki címet, bár az év igen rosszul indult számára. Néhány kiesés és egy technikai szabálytalanság miatt 42 pontos hátrányba került, de megemberelte magát, és öt győzelemmel a maga javára billentette a mérleg nyelvét. Az év végén aztán 30 ezer dollár ütötte a markát, amikor egymás után nyerni tudott két neves nemzetközi F3-futamot Macauban, illetve Fujiban. Különösen az előbbi emlékezetes, hiszen ez volt az első nagy összecsapása Mika Häkkinennel, aki később "kedvenc" ellenfele lett.
A finn a brit F3 bajnokaként készült a megmérettetésre, s egész hétvégén ő számított a fő esélyesnek. Mindössze Schumacher tudta vele tartani a lépést, de ez csak a második helyre volt elég Häkkinen mögött az első futamon. Így hiába vezetett a másodikon, az összetettbeli sikerre nem volt esélye, mert a finn végig a nyomában loholt - amíg össze nem ütköztek. A tajtékzó Häkkinen kiesett, Schumacher pedig nyert, de akárcsak 2006-ban Monacóban, sokan csípőből azzal vádolták, hogy szándékosan provokálta ki a koccanást. A mozdulat, amellyel belegyezett a finn pilótának, valóban vitatható, de az eset nem mérgezte meg kapcsolatukat.
"Ha mögöttem maradt volna, megnyerte volna a versenyt" - védekezett később Schumacher. - "Ő is tudja, hogy a hibát ? követte el, nem én. Valaki azt mondta, hogy levettem a lábam a gázról, de nem tettem ilyet. Csupán egy kicsit jobbra húzódtam, de nem olyan sokat. Ha ő lett volna az én helyemben, ugyanezt tette volna. Tudtam, hogy az összetettben nincs esélyem, de a futamot meg akartam nyerni. Az ember soha nem enged valakit előzni egy ilyen helyzetben, és szerintem ezt ő is tudta. Nem beszéltem vele közvetlenül a verseny után. Az érzelmek még túl magas hőfokon égtek akkor. Este azt mondtam neki: 'Sajnálom', de ő azt felelte, hogy az ő hibája volt, és minden rendben van." Schumacher ma sem titkolja: riválisai közül Häkkinent tiszteli a legjobban, akivel 1998 és 2001 között az F1-ben is parázs csatákat vívott.
1991-ben Michael már csak a WSC-re koncentrált, de a szezon döcögősen indult. Ezúttal Wendlinger oldalán versenyzett, a Mercedes C291 új, immár F1-es szabályok szerint épített V12-ese azonban igen megbízhatatlannak bizonyult. Suzukában már azelőtt tönkrement, hogy Schumacher autóba ült volna, és Monzában sem tartott sokkal tovább. Silverstone-ban végre célba értek (a második helyen), az év fénypontjának számító Le Mans-i 24 órás viszont ismét csalódást okozott. Schumacher ütközött, Wendlinger kicsúszott, a duót kiegészítő Fritz Kreutzpointer gyorsasága pedig nem érte el az ő szintjüket. Egy sor műszaki hiba után végül az ötödik helyen végeztek, de Michael az éjszaka sötétjében diktált őrült tempójával sok elismerést szerzett.
A WSC versenynaptára júliusban üres volt, s a szünetet kihasználva Michael benevezett a japán F3000 Sugóban rendezett versenyére. Weber ezt a sorozatot szánta a következő lépésnek Schumacher karrierjében, s a kiruccanás remekül sikerült: bár sosem járt a pályán, és F3000-es autót sem vezetett, látványos verseny után a második helyen intették le. A sors iróniája, hogy Michael, akit később gyakran ért a vád, hogy háttérbe szorítja csapattársait, Johnny Herbert autóját és szerelőit kapta meg a Le Mans Company csapattól, ahová bridgestone-os kapcsolatai révén protezsálta be a Mercedes. Az angol pilótának a tartalék kasztni jutott.
Augusztusban a Nürburgringen folytatódtak a WSC küzdelmei, s hazai pályán Michaelre újabb vitás pillanatok vártak. Az időmérőn (egyesek szerint törlesztésképp) összeütközött Derek Warwickkal, és az autóból kiszállva a brit veterán olyan dühvel rontott a Sauber-Mercedes garázsába, mint 1998-ban Spában Schumacher a McLarenébe, David Coulthardra fenekedve. Warwick végül csupán azért nem pofozta fel az igazához makacsul ragaszkodó "kölyköt", mert néhány héttel korábban elhunyt öccsét, Pault látta benne. A bírák persze ismét megbüntették Michaelt, de az ő gondolatai akkor már másfelé járhattak. Aznap délután ugyanis Weber és Neerpasch társaságában a pályáról egyenesen egy közeli szállodába hajtott, hogy első F1-es szerződéséről tárgyaljon Eddie Jordannel.
