Tamás kért meg, hogy írjak a Monaco GP-ről egy kis élménybeszámolót, melyet örömmel elvállaltam. Nagyon nehéz szavakba önteni az 1 hét történéseit, annyi minden volt, amire szívesen emlékszem vissza. Annyi minden volt, amik addig csak álmok voltak, melyekről azt gondoltam, hogy soha nem fognak teljesülni.
Hogyan is jött ez az egész monacói nyaralás? Mivel amellett, hogy Schumis vagyok, mindenem a Ferrari, a Forma-1. Így nem volt kérdés, hogy ez az a hely, ahol egyszer szeretnék megnézni egy Nagydíjat. Internet segítségével össze is jött egy 12 fős csapat, ahol ugyan mindenkit nem ismertem, de belevágtam és elmentem velük. Itt kell hozzá tennem, hogy nagyon jó kis csapat jött össze. Úgyhogy köszönöm fiúk, lányok a sok közös élményt újra! Hétfő délután indultunk a kisbusszal. Útközben – már amit a sötétedés előtt, után láttam- szép helyeken mentünk el, illetve álltunk meg pihenni. Ferrarisként először akkor dobbant meg a szívem, amikor Olaszországot elértük. Nem kell részleteznem senkinek ezt az érzést. Az út fárasztó volt, de kedd reggel végre odaértünk Monacóba. Elképesztő látvány fogadott bennünket.
A csapatban volt egy nagyon rutinos tag is, akinek nem ez az első kinn töltött nagydíja, így a keddi nap a várost mutatta meg nekünk, illetve mit és hol érdemes vásárolni, stb. Nagyon jól jött a segítsége. A városról azt érdemes megemlítenem, hogy tényleg olyan, mint egy kis ékszerdoboz, teljesen lenyűgözött. Nincsenek graffitik, koszos, szemetes helyek, omladozó házak. Na és az utak… Nem hiába rendeznek rajta Forma-1-es versenyt. A városnézés során alig vártam, hogy a pályára lépjünk. Leírhatatlan érzés volt… Amit eddig csak a tévében, képeken láttam, az mind elém tárult. Hihetetlen látvány volt. A pályán fordított irányban mentünk végig, de kit érdekelt? A lényeg, hogy azon a helyen voltam, amiről annyit álmodtam. És tessék sikerült! A hegyoldalba épült házak, a pálya és a kikötő a jachtokkal… Nagyon pazar a körítés is a pálya körül. Már kit érdekelt a hosszú utazás és a fáradság?! Senkit. A séta során láttuk, amint az utolsó simításokat végzik, ahogy a csapatok a kamionokból pakolnak ki. Feltűnt, hogy mekkora szintkülönbségek vannak a pályán. A tévében nézve nem gondoltam volna. Kedden este az A.S. Monaco stadionjában megnéztük a Nazionale Piloti meccsét. A többiekkel együtt csalódást keltett bennünk, hogy milyen kevés néző jött el, illetve, hogy kevés volt a tényleges Forma-1-es pilóta. Azonban így is nagy élmény volt látni Alonsot, Massát, Fisichellát, Perezt, Bianchit, Patreset, valamint a másik csapatból Novak Djokovicot. Sajnos vesztettek, de Alonso kimagaslott a csapatból: robbanékony és gyors volt. A többiekkel úgy gondoltuk, hogy mivel Monacóban vagyunk, vétek lenne időben lefeküdni. Nem is tettük soha. Éjjeli pályabejárás is nagyon varázslatos tud lenni. A város, jachtok fényei, na és maga a tudat, hogy a monacói pályán sétál az ember.
Mivel szerdán még nincs F1, a várost jártuk be. Az óceanográfiai múzeumot néztük meg. Óriási akváriumoktól kezdve az egészen kicsikig sokféle volt, még több féle hallal, korallal, növényekkel. Hercegi palotát szintén megnéztük, az őrségváltással együtt, valamint a herceg autógyűjteményét az erre kialakított múzeumban. Nagyon érdekes volt. Többnyire régi autók voltak, 1904-től napjainkig. Dino Ferrarit itt láttam először. Na és Monaco lévén a Forma-1-es autók sem hiányozhattak: Toyota, McLaren Mercedes. A raktárukba bekukkantva szemet szúrt egy 2007-es McLaren Mercedes, BAR Honda valamint egy Prost Peugeot. És ez csak úgy a raktárban! A múzeumok után irány a pálya. A többiek itt már jelentős előnyben voltak az autogramok terén. Úgyhogy én is elkezdtem gyűjteni őket. Hihetetlen élmény volt ennyi F1-es emberrel, pilótákkal, csapatfőnökökkel találkozni. Nem szabad kihagynom a felsorolásból Button édesapját, Hamilton kutyáját, Roscoe-t sem. Rob Smedley a gyerekekkel sétált, ekkor sikerült autogramot kérnem tőle. Rendes volt. Használtautó üzletek eléggé eltérőek attól, mint amit mi magyarok megszoktunk: a kirakatban McLaren, Lamborghini, Ferrari. Hát igen, ott a használtautók is értékesebbek, mint itthon. Este a kihagyhatatlan városi séta következett, majd fáradtan visszamentünk a kisbuszhoz, ahol felvertük a sátrunkat.
Csütörtökön végre elkezdődött a hétvége programja. Felfoghatatlan volt, hogy Forma-1-es szabadedzésen vagyok Monacóban. Még most sem igazán hiszem el ezt. Szabadedzések után a motorhome-ok körül számos régi nagy legendával találkoztunk: Niki Lauda, Jackie Stewart, Laffite, Tambay, Berger. További napokon Alesi, Barrichello, Hakkinen… És még akkor nem soroltam fel az aktív pilótákat, csapatvezetőket… Egy életre szóló élmény, szavakkal nehéz leírni. Az autogramos könyvem majdnem be is telt a hétvége során. Teljesen másképp viselkedik az emberek többsége Monacóban, mint például egy Magyar Nagydíjon. Arról nem is beszélve, hogy ilyen közel sosem lenne esélyem kerülni itthon hozzájuk. Ha jól emlékszem este ismét pályabejárást tartottunk, illetve kaszinóban voltunk. Már kedd óta nagyon fáradt voltam, a lábam lejártam, de mindez nem érdekelt, hisz ott vagyok, ahol álmaimban már oly sokszor! A városban tényleg bármikor össze lehetett futni nagy nevekkel. Példa erre, amikor szóltak nekem, hogy Ross Brawn merre van. Siettem, hogy autogramot szerezzek tőle, a Ferrari történelmének egyik nagy sikeremberétől. Szerencsémre még sikerült elcsípnem: a liftnél állt a biciklijével. Másik nagy élményem során a helyi szupermarketben a húspultot nézegettem, amikor észrevettem, hogy mellettem szintén ezt teszi feleségével Loris Capirossi, háromszoros motoros világbajnok. Egyszerűen nem tértem magamhoz – azóta sem.
Pénteken F1-es program híján lelkes autogramvadászatba kezdtünk. Ezen a napon is hatalmas élményekkel lettem gazdagabb, melyeket nagyon nehéz szavakba önteni. Régi és jelenlegi nagy nevek jöttek-mentek köztünk. Reggel a paddockhoz menet Jackie Stewartba botlottam, amint éppen interjút adott. Újabb fantasztikus élmény. Olyan élmények, melyeket külön-külön is csoda megélni, együtt meg pláne. Jackie Stewarttal kapcsolatban az egyik legjobb sztori az volt, amikor az interjú végén páran odamentek autogramot kérni, ő azonban elsőként egy kisgyerek pólójára írt alá, és csak utána a többieknek. Mondván, hogy: „big man fast”. Találkoztunk a Nemzeti Sport, valamint a Formula újság újságíróival is, akik barátságosak, jófejek voltak. Bobák Robiék nemkülönben. Pénteken sem maradhatott el az esti séta, amiről hajnali 4 kor értünk vissza. Rascasse felé menet az utcán Monisha Kaltenborn, valamint Peter Sauber jött velem szemben. Hát mi tagadás meglepődtem rendesen. Utánuk mentem és sikerült velük közös képet készíteni. :) A Rascasse-hoz érve pedig Marc Genébe botlottam bele. Ez a két élmény rendesen megalapozta az estémet. A Rascasse-nál esténként hatalmas bulik voltak, amin nagyon sok ember vett részt. Mondhatni a pálya benépesült rendesen. Kaszinóztunk, ahol nem nagy összeget ugyan, de nyertem. Egyre jobb lett a kedvem, pedig a java még csak ezután jött. A Loews kanyarnál lévő Fairmont Hotel elé érkeztek meg a Gumball 3000 résztvevői. Mondanom sem kell pazar autókkal: Bugatti Veyron, Ferrarik, Lamborghini Aventador, és ami a legnagyobb figyelmet vonzotta: Batmobil. Tony Hawkkal itt sikerült találkoznom. Ha már ott voltunk a Fairmont hotelt is megnéztük belülről, illetve a parkolót, ahol a Gumball 3000 részvevői parkoltak. Nagyon pazar volt. Hihetetlen élmény volt éjjel a Loews kanyarnál lenni. Hányszor láttam a tévében, most pedig ott voltam.
Ha Monaco, akkor a nagy Casinot mindenképp meg kell említenem. Egyik este annyi szép és méregdrága autót láttam ott. Rögtön három Bugatti Veyront, Lamborghini Aventadort, Bentleyt, Rolls Roycet. A szívem azonban igazán csak a Ferrarik dobogtatták meg. Egész hét alatt nem sikerült megszoknom őket, mindig felcsillant a szemem, ha egyet láttam. Szerencsére az időjárás is a kegyeibe fogadott minket: elenyésző volt az az idő, amikor beborult vagy esett az eső.
Másnap következett az egyik fontos nap: az időmérő napja. Mivel esett az eső egy helyi bárban néztük meg. Sajnos nem úgy sikerült a Ferrari számára az időmérő, ahogy szerettem volna. Massát nagyon sajnáltam. Ezt követően ismét autogramvadászatba kezdtem. El kell mondanom, hogy Massa édesapja egy nagyon szimpatikus figura, a közös fotózkodás sem volt ellenére. Egyik nagy élményem szintén ekkor történt. Nem sokkal később megpillantottam Michael Douglast, akitől a közös képen kívül autogramot is sikerült szereznem. Életre szóló élmény, főleg, hogy aznap még George Lucast is láttam. Újra csak azt tudom mondani, hogy hihetetlen. Szombaton időben lefeküdtem, mivel másnap korán kellett kelni a futam miatt. Szerencsére jó helyet sikerült találnom, a boxbejárattal szembeni részen. Pic autója ott gyulladt ki, ha még emlékeztek erre az esetre. Annak ellenére, hogy sokáig vonatoztak a pilóták, számomra nem sokat vont le a futam nagyszerűségéből. Pálmafa közelében, Forma-1-es futamot nézni – ezt a képet sokáig meg fogom őrizni a fejemben.
Futam után indultunk haza. Fájó szívvel hagytam ott Monacót. Annyi, de annyi élményt adott nekem az az 1 hét… Álmaim sora vált valóra. Kikötőben, motorhome-ok mellett megreggelizni, sztárokkal találkozni és még sorolhatnám. A város gyönyörű, az F1 pedig… Nem hiába mondják, hogy egyike a nagy legendás autóversenyeknek. A városban élő emberek nagyon nyugodtak - hozzáteszem, ezen, nem lepődtem meg, sokkal inkább azon, hogy a város számos pontján található defibrillátor, amelynek elérhetőségéről és távolságáról tábla tájékoztat. Számomra az is érdekes volt, hogy egy ilyen kis országnak van saját állatkertje. Belül is nagyon szép, a környezet pedig csodálatos.
Elnézést, hogy néhol ismételtem önmagam, de igyekeztem mindenről írni, minden olyan élményt bemutatni nektek, amelyben talán nem sok magyar ember részesül. Mivel még mindig az egész hatása alatt vagyok, biztos, hogy voltak olyan részek, amiket kihagytam, de időbe telik mire feldolgozom ezt az 1 hetet.
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy erre a varázslatos helyre legalább egyszer az életben menjen el. Olyan élményeket szerezhet az ember, melyekre hosszú évek múlva is emlékezni fog és örömmel meséli el újra és újra.
Köszönöm, hogy elolvastátok az élménybeszámolómat, és ha bármi kérdésetek van, szívesen válaszolok!
Képek: Monacói vakáció - Lampért Dénes (51 fénykép)
Lampért Dénes
