Micsoda nagyszerű érzés újra nyerni! És még inkább boldog vagyok most itthon, Oviedóban. Amikor egy nagydíjnak vége, rengeteg érzelem van az emberben, de akkor még rengeteg tennivaló akad, mint például a sajtókonferenciák és az interjúk, így nagyon fókuszáltnak kell maradni. De a következő reggel boldogan ébredsz fel, és egy igazán különleges érzés társul ehhez a boldogsághoz. És azt kell, hogy mondjam, még mindig érzem ezt az érzést!
Még nem töltöttem sok időt azzal, hogy arról gondolkodjak, milyen technikai okok állnak a Brit Nagydíj megnyerése mögött. Minden versenynek meg van a maga története, és tudjuk nagyon jól, hogy mennyi dolog megváltozhat, amikor egyik pályáról a másikra megyünk. Volt néhány határozottan jelentős fejlesztés az autón, amelyeknek köszönhetően sokkal könnyebb volt vezetni, és sokkal jobban érezhető volt, hogy az autó tapad az aszfalthoz, mint korábban, különösen a gyors kanyarokban. Ez azt jelenti, hogy több aerodinamikai leszorítóerőre tettünk szert, amely egy olyan terület volt, ahol a fő riválisainkhoz képest le voltunk maradva. Azonban nem gondolom, hogy a motorvezérlés beállításokon eszközölt változtatások jelentősek lettek volna: különösen a pálya azon részein voltunk gyorsabbak, ahol gyakorlatilag nem kell fékezni, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi autó jól működik.
Ez a győzelem nem fogja megváltoztatni a következő versenyeken a hozzáállásunkat. Realistának kell lennünk, mert 92 pont a lemaradásunk a bajnokságban, és ez egy nagyon nagy különbség. Minden egyes versenyen harcolni fogunk majd, megpróbálva a lehető legtöbbször győzni. Ez magába foglalja azt is, hogy némi kockázatot vállalnunk kell, és talán ha ez megtörténik, nagy árat kell majd érte fizetnünk, de nincs más alternatíva. Biztosan nem adjuk fel, de nem szabad a bajnokságra gondolnunk: mint ahogy Montezemolo mondta tegnap Maranellóban, két lábbal a földön maradunk.
Vasárnap reggel nagyszerű élményben volt részem, amikor megtettem egy pár kört a Ferrari 375-tel, amely meghozta az első Formula-1-es győzelmet a Scuderia számára 1951-ben. Már vezettem egy nagyon hasonló autót, egy 375 Indy-t Valenciában, a Ferrari Napokon. Hozzá kellett szokni a nagyon különböző pedál elrendezéshez, mivel a gázpedál a bal, a fékpedál pedig a jobb oldalon található. A motorteljesítmény az abroncsok tapadásának arányához viszonyítva a teljes ellentéte azoknak az autóknak, amiket ma vezetünk. Változtatni kell a vezetési stílusodon, hogy gyorsan tudj menni, de ez egy csodálatos élmény volt. Persze, akkoriban nem csak hihetetlenül tehetségesnek kellett lenniük a versenyzőknek, de szükségük volt egy jó adag őrületre is!
Nagyon különleges hangulat volt Silverstone-ban vasárnap. Itt mindig hatalmas tömeg van, és teljes mértékben részt vesznek az egész hétvégében. Magunkon valami mást éreztem, és nem tudom megmagyarázni miért: talán azért volt, mert mindent jól akartunk csinálni ezen a fontos történelmi évfordulónkon. Mióta a Ferrarinál vagyok, elég gyakran különös véletlenek vannak a győzelmeim és a különleges alkalmak között. Például a tavalyi évben, amikor debütáltam vörös overallban Bahreinben, vagy amikor először vezethettem a Scuderia színeiben Monzában. Most ez a győzelem hatvan évvel González győzelme után jött. Remélem még sok ehhez hasonló pillanat lesz!
