Szingapúri Nagydíj egy különleges esemény a számomra. Egyike azoknak a versenyeknek, amelyeket a legjobban szeretek, a vidám atmoszférája és a pálya vonalvezetése miatt. Sok a közös benne Monacóval, de az a tény, hogy éjjel versenyzünk párosítva azzal, hogy a pálya hossza hasonló Hercegségben találhatóéval, különlegessé teszi ezt a nagydíjat. Eddig mindhárom alkalommal sikerült a dobogóra állnom, és a célom az, hogy negyedjére is sikerüljön. Egy harmadik győzelem a 2008-as és a tavalyi után egyértelműen fantasztikus lenne, de tudom, hogy ezt nagyon nehéz lesz megvalósítani. Monacóban egyértelműen nagyon közel kerültünk a győzelemhez - és ha nem lett volna piros zászló, azt hiszem, hogy kiváló lehetőségem lett volna arra, hogy megelőzzem Sebastiant -, de az is igaz, hogy nem garantált, hogy a dolgok mindig ugyanúgy mennek. Annyi biztos, hogy mindent bele fogunk adni. Úgy gondolom, hogy meg van az esélyünk arra, hogy mindent jól csináljunk és hogy minden szempontból a legjobbat hozzuk ki a hétvégéből: a gumiknak, a beállításoknak, a motornak, a csapatmunkának, mindennek száz százalékosnak kell lennie.
Tavaly egy csodálatos sikerrel zárult egy rendkívüli hétvége. Ez egy hosszú, majdnem két órás küzdelem volt köztem és Sebastian között, végig úgy versenyeztünk, hogy az autóját szinte végig láttam a visszapillantó tükörben. Egy ilyen izgalmas verseny nagyon erős érzelmeket vált ki az emberből. Ha már a német versenyzőnél járunk, úgy hallottam, hogy néhányan azt írták, hogy odaszóltam neki közvetlenül a monzai verseny után, amikor arról az előzésről beszéltünk, ami a biztonsági autó után történt: hihetetlen, hogy milyen, a valóságtól messze álló történeteket tudnak kitalálni bizonyos emberek. Nem hogy negatív szavakkal nem illettem őt, de teljesen normálisan beszéltük meg a történteket, mint ahogy az mindenki számára világossá válhatott a néhány perccel későbbi sajtótájékoztatóból.
Monzában nem sikerült győznünk, mint ahogy szerettük volna, de sikerült egy helyet megszereznünk a dobogón - milyen érzés volt ismét a dobogóra állnom ott újra a vörös overallban és hallani, hogy a tifosik a nevemet skandálják! A dobogóval sikerült egy fontos statisztikai mérföldkövet elérnem, az 1000 bajnoki pontot (jelenleg 1001 pontom van, csak Michaelnek van több). Természetesen az új pontrendszer bevezetése óta sokkal gyorsabban előre lehet lépni ebben a táblázatban, mint korábban, de négy számjegyet látni a nevem mellett nagy örömet okoz a számomra.
Ma délben érkeztem meg Szingapúrba. Egy zuhany, egy kis pihenés a szállodában alvás nélkül - meg akarom próbálni továbbra is megtartani az európai életritmust -, majd egy gyors látogatás a pályához, ami kevesebb, mint 100 méterre van a szállodától. Szeretek kimenni a pályára szerda délután az Európán kívüli versenyeken, hogy lássam logisztikai szempontból a csapat hogyan szervezkedik. Később lehetőségem volt kerékpározni a pályán egy különleges személlyel, Emilio Botinnal, az egyik fő támogatónk, a Santander Bank elnökével. Jó látni, hogy milyen lelkesedéssel, szenvedéllyel és érdeklődéssel követ minket Don Emilio: rendkívüli elfoglaltsága ellenére mindent tud a csapat életéről és nagyon kíváncsi, egy igazi tifoso! Holnap a hivatalos elfoglaltságok is kezdetüket veszik. Mint mindig, a csütörtök elsősorban találkozóknak és a partnereink különböző rendezvényeinek van szentelve, de az első megbeszélésünk a mérnökökkel is holnap lesz. Péntektől elkezdjük a munkát a pályán: reméljük, hogy megismételjük a 2010-es hétvégét és így egy újabb győzelmet szerezhetünk a Ferrari és minden szurkolónk számára. Ez a célunk, az egyetlen, ami maradt a hátralévő versenyekre.
