Fernando Alonso blogja a Bahreini Nagydíj előtt

Egy újabb nap Sanghajban, mielőtt Bahreinbe indulnék. Jól érzem magam itt: ez egy olyan város, ami tele van élettel, és rengeteg dolgot csinálhatsz itt. És mindezek tetejében az időjárás is nagyon szép ma, mint ahogy a képen is láthattátok, amit a twitter oldalamon megosztottam. Egy étteremben ebédeltem a fizikai edzőmmel, Fabrizióval, a menedzseremmel és néhány sráccal a csapatból. Most az egyszer a Formula-1 nem volt téma, csak egy kicsit szórakoztunk. Mindenkinek szüksége van egy kis szünetre, különben nehezen tudná a legjobb teljesítményt nyújtani a versenyhétvége alatt, nem?

Természetesen ez távolról sem jelenti azt, hogy nem gondolunk a következő versenyre. Tisztában vagyok azzal, hogy Szahírban egy újabb nehéz hétvégre számíthatunk, ami természetes, részben a pálya karakterisztikája miatt, részben pedig azért, mert az autó ugyanaz lesz, mint ami Sanghajban volt. Mind a Scuderiának, mind nekem van egy jó rekordunk Bahreinben: a csapatnak négy futamgyőzelme van itt, nekem pedig három, amely közül az utolsót a debütáló versenyemen szereztem meg a Ferrarinál. De a múlt semmit nem számít ebben a sportban, és ez a hétvége is arról fog szólni, hogy a lehető legkevesebb pontot veszítsük. A bajnokság nagyon nyitott, és sok csapat van, amely a győzelemre törekszik, de egyértelmű, hogy egy nagyot kell előre ugranunk azért, hogy versenyképesebbek legyünk, ha mi szeretnénk végül győztesen kijönni ebből a helyzetből. A lehető leghamarabb előrelépést kell elérnünk. Hiszek a csapatban, és tudom, hogy Maranellóban mindenki a legjobbját nyújtja, szóval elérhetjük ezt a célunkat.

A hétvégén a maximumot fogjuk nyújtani, és remélem olyan versenyem lesz, ahol kevesebb időt kell töltenem a forgalomban, mint múlt hét vasárnap. Nagyon bosszantó volt, hogy nem sikerült szinte egy forgalomtól mentes kört sem megtennünk, mert a versenytempónk, legalábbis a verseny egyes fázisaiban egyáltalán nem volt rossz. Azonban, amikor Hamilton mögött találtam magam az utolsó boxkiállás után, neki meg volt a kanyarsebessége, hogy megelőzze a többieket, míg nekem jóval nehezebb helyeken kellett előznöm, mint a hosszú hátsó egyenes. Ezen kívül nagyon kevés esélyem volt rá, hogy megvédjem a pozíciómat, amikor a többiek használják a DRS-t, mint ahogy Maldonadóval is ez volt a helyzet. Már megelőztem, de aztán visszaelőzött épp a 14-es kanyar fékezési pontján.

Szeretnék gratulálni a srácoknak a boxban: Kínában újra ők voltak a leggyorsabbak, és 2,6 másodperc alatt zöldre váltott a lámpa, nem egyszer, hanem kétszer is, mert mind nálam, mind Felipénél sikerült ezt megtenniük, ami egy nagyon jó idő!

Ma egy nagyon fontos részhez érkezik a Real Madrid szezonja: alig több, mint egy hét alatt kétszer kell pályára lépniük a Bayern München ellen a Bajnokok Ligája elődöntőjében, és a két meccs között még a Barcával is találkoznak a Camp Nou-ban az "El Clasico"-n. Remélem, találok egy kínai tévécsatornát ma este, ami mutatja a Bayern elleni meccset: a kommentárt nehéz lesz követni, de a kép az, ami számít.

2012.04.17

Fernando Alonso blogja a Kínai Nagydíj előtt

Itt vagyunk Sanghajban, ahol kezdetét veszi az idei év harmadik versenyhétvégéje. Az biztos, hogy soha nem gondoltam volna, hogy úgy érkezek Kínába, hogy vezetem a világbajnokságot, legalábbis azok után, ahogy a téli tesztek mentek. Ez azt jelenti, hogy jó munkát végeztünk, sikerült kihasználni mindent, ami a rendelkezésünkre állt, és kihozni a legtöbbet minden lehetőségből. Mióta 2010 elején először Maranellóba érkeztem, látom, hogy sikerült a csapatnak sokat javulni minden pályán végzett munkával kapcsolatban, kezdve a stratégiától a garázsban végzett munkán keresztül a kerékcserékig.

Tudom, hogy egy nagyon erős csapatra számíthatok, ami nagyon fontos, és mindenki nagyon céltudatos. Tudjuk, hogy az autónk nincs azon a szinten, amit akartunk a szezon előtt, de mindenki jól reagált erre, nagyon egységesek vagyunk, ami olyasmi, amit egy igazi csapattól elvársz, amely el akarja érni a céljait.

Nem számítok semmilyen meglepetésre ezen a versenyen, ahhoz képest, amit Ausztráliában és Malajziában láttunk. Igaz, hogy majdnem három hét eltelt, de ez nem jelenti azt, hogy elég időnk volt arra, hogy teljesen megváltoztassuk az autót ilyen rövid idő alatt. Lesz néhány kisebb frissítésünk, de semmi különösen jelentős, és emellett arra is számíthatunk, hogy a többi csapat is hoz néhány új alkatrészt.

Ezért nem fogunk változtatni a nagydíj megközelítésén: hogy egy jó eredményt érjünk el, magunkra kell koncentrálnunk, megpróbálni tökéletesnek lenni, és kihasználni minden lehetőséget, ami az utunkba kerülhet a hétvége folyamán.

Nem akarok olyan kijelentésekkel előjönni, hogy a célunk az, hogy ebben vagy abban a pozícióban végezzünk, mert ezekre a dolgokra nem érdemes időt pazarolnunk. A maximumot kell nyújtanunk, és a lehető legtöbb pontot megszerezni: egy kicsit, mint a hangyák, akik elkezdenek valamit egy nap, tudva, hogy valami érdemleges lesz belőle a jövőben.

A holnapi nap elég zsúfolt lesz, különböző promóciós és média eseményekkel, mind a pályánál, mind azon kívül. Kína egy nagyon fontos ország a Ferrari valamint a műszaki és kereskedelmi partnerek számára, és a Formula-1-es nagydíj egy olyan páratlan lehetőséget jelent, amit nem lehet kihagyni.

Végül, ha valamilyen következtetést kellene levonnom abból, amit az elmúlt 24 órában láttam, azt mondanám, hogy a helyiek nagyon lelkesek, különösen a fiatalok. Amint láthattátok a twitter oldalamon, tegnap délután egy hatalmas tömeg várt rám a repülőtéren, sőt a szálloda előtt is. Mindig jó megtapasztalni a rajongók lelkesedését, különösen egy olyan országban, ahol a Formula-1 nem része a történelemnek. Ez azt jelenti, hogy az a látvány és izgalom, amit a mi sportunk nyújt, még mindig nagyon vonzó.

Fernando Alonso blogja a Maláj Nagydíj után

Jó volt visszatérni Maranellóba a vasárnap délutáni győzelem után. A repülőn újra végiggondoltam a versenyt, és még mindig alig tudtam elhinni. Aztán, amikor megérkeztem ide, láttam, hogy mindenki mosolyog, és elégedetten láttam, hogy milyen erős vágy van mindenkiben, hogy dolgozzanak azon, hogy a lehető legrövidebb idő alatt javítsunk az autón.

A versenyen csak az utolsó boxkiállás után kezdtem a győzelemre gondolni. A köztes esőgumikon próbáltam a lehető legtöbb előnyt kiautózni, de tudtam, hogy a száradó pályán, amint lehetséges lesz a száraz gumikat használni, minden megváltozhat. Aztán a kerékcsere után láttam, hogy Pérez nagyon gyors, és nagy nyomás alá helyezett, de tudtam, hogy csak egy száraz ív van, ami nem szélesebb, mint két méter: még ha be is tudott volna húzódni a szélárnyékomba, az előzés nem lett volna könnyű, és reméltem, hogy képes leszek a végéig kivédekezni a támadásait.

Sajnos egy barátom sem fogadott a győzelmemre Sepangban, vagy arra, hogy én fogom vezetni a világbajnokságot az első két verseny után: úgy gondolom nagy összeget nyertek volna. Azonban az igazi barátaim nagyon boldogok és elégedettek voltak a győzelem miatt, de senkinek sincsenek illúziói, ideértve a csapat minden tagját. A bajnokság nem úgy kezdődött, ahogyan akartuk, és még nagyon sok a teendőnk. De az a tulajdonság, hogy soha nem adják fel, mindig egy olyan dolog volt, ami miatt csodáltam a Ferrarit, amikor ellenük versenyeztem, és most is, hogy része vagyok ennek a csapatnak. A következő két versenyen még védekezve versenyzünk, ehhez kétség nem fér. Amíg képtelenek vagyunk versenyképesek lenni, és folyamatosan a dobogóért vagy a győzelemért harcolni, az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy megpróbáljuk a legkevesebb pontot veszíteni. Ha a körülmények normálisak, meg kell próbálnunk nem túl sok pontot veszteni a legjobbakhoz képest: reméljük meg tudjuk csinálni ugyanazt, mint amit Ausztráliában és Malajziában...

Most egy pár napig itt leszek Olaszországban, hogy egy szokásos orvosi vizsgálaton vegyek részt a Fiziológiai Intézetben, Forliban, az edzőmmel, Fabrizio Borrával. Egy évben kétszer vagy háromszor megcsinálom ezeket az orvosi és fizikai teszteket, hogy lássuk milyen formában vagyok, és hogy ellenőrizzük a szervezetem minden szempontból. Aztán hazamegyek Spanyolországba, hogy lássam a családom, és hogy néhány napot eltöltsünk együtt. Szükséged van egy kis pihenésre egy ilyen kimerítő verseny után, mint amilyen a sepangi, majd elkezdjük a felkészülést a következő egymás utáni versenyre, ezúttal Kínában és Bahreinben, ami ismét sok utazást és sok időeltolódást jelent. Amikor elhagytam Spanyolországot még tél volt, és most, három héttel később, már a tavasz közepén vagyunk: ez egy szép változás.

Három hete vagyok Twitteren, és azt kell mondanom, nagyon élvezem az eddig tapasztaltakat. Ez olyasmi, amit már egy ideje akartam csinálni, és saját magam hoztam részre, és én is működtetem. Az elmúlt pár hónapban láttam, hogy sokat beszélnek rólam az interneten és a közösségi oldalakon, így úgy gondoltam, jobb lenne, ha én magam csinálnám. Ezáltal megoszthatom a saját gondolataimat, beszélhetek az életemről, attól kezdve, hogy felkelek egészen a versenyekre való utazásig megpróbálom átadni az érzéseimet. Semmi technikai dolog, mert a Formula-1 még mindig egy olyan sport, ahol a diszkréció bizonyos szempontból még mindig fontos, de ez egy lehetőség, hogy leírhassam egy olyan valaki világát, aki olyan munkát végez, mint én. Most még nagyon élvezem, különösen elolvasni a bejegyzéseket, amit a követőim írnak, és tanácsokat küldenek nekem. Nem válaszolok rájuk, mert rá menne az egész napom, de mindet elolvasom, és megpróbálom javítani a tweetjeim színvonalát. Azt kell mondanom, hogy nagyon meglepődtem, elsősorban a követőim számán, akik azonnal sokan lettek. Amikor az első saját videómat tettem fel, Dohában várakoztam Ausztráliába menet, és a reptéren fogadtam a menedzseremmel és az edzőmmel, hogy hány követőm lesz, mielőtt megérkezünk: én ezret mondtam, Luis [a menedzser] nyolcszázat, Edoardo [az edző] pedig hatszázat. Nos, négy óra múlva, amikor megérkeztünk Melbourne-be, ez a szám elérte a 39000-et. És ott van még a nagy lelkesedés: annyi sok üzenet van, mindegyik pozitív, és azt kell mondanom, hogy ez egy lökést ad nekem.

Fernando Alonso blogja a Maláj Nagydíj előtt

Már hétfő óta Kuala Lumpurban vagyok. Mint ahogy az edzőm, Edoardo Bendinelli korábban kifejtette, fontos, hogy gyorsan akklimatizálódjunk az extrém körülményekhez, különösen számunkra, európaiak számára, amikor a Föld ezen pontján vagyunk. Tegnap például golfoztam Edoardóval és a menedzseremmel, Luis-zal [Garcia Abad]: mi voltunk az egyetlenek a pályán, mert senki sem volt hajlandó kimerészkedni ebben a hőségben.