Amint arról már valószínűleg hallhattatok, a Scuderia Ferrari versenyzője leszek 2012-es szezon végéig.Boldog vagyok, hogy megszületett ez a megállapodás, úgy érzem, mintha minden maranellói egy másik családom része lenne, és a kapcsolatunk sokkal erősebbé válik, mint egy egyszerű munkakapcsolat. Ha tisztán szakmailag nézzük ezt a dolgot, nagyszerű, hogy ezt a szezon ezen korai szakaszában tisztáztuk, mert ez azt jelenti, hogy már 100 százalékosan csak az év hátralévő versenyeire kell koncentrálnom.
Már megérkeztem Montrealba, készen állok a hétvégi nagydíjra, és azt kell hogy mondjam, hogy jó visszatérni ide egy év kihagyás után, mert ez az egyik legjobb verseny az évben, és az egész város nagyon szívesen lát minket.
Az isztambuli verseny után hazamentem, és egy pár napot eltöltöttem São Paulóban. Néhány napba telt, míg onnan ideértem, mert közben részt vettem a Ferrari partnerei által szervezett néhány eseményén. A Shellnek köszönhetően, először látogathattam el egy olajfúrótoronyhoz, amely több mint 100 kilométerre van a brazil tengerparttól. Nagyon érdekes volt, és hihetetlen volt látni, hogy milyen bonyolult az olajfejtés eljárása, és a már kinyert nyers olaj menedzsmentje. Amikor a vezérlőpultnál voltam, az arra emlékeztetett, mint amikor az autónk telemetriai adatait nézzük, amikor a pályán vagyunk. Minden paramétert a nap 24 órájában tanulmányozni tudnak. Itt szintén a csapatmunka a kulcs ,és mindenkinek összhangban kell dolgoznia mindenkivel, hogy a lehető legjobb módon végezzék el a munkájukat. Az itteni munkások szinte mindig együtt vannak, legalább két hetet folyamatosan, és létfontosságú, hogy a csapat minden tagja felelősnek érezze magát a saját munkájában, és készen álljon arra, hogy segítsen a többieknek maga körül. Ez nagyon hasonlít egy Formula-1-es csapathoz. Ezután az érdekes nap után nem egyből Kanadába repültem, hanem még elmentem Quitóba, Ecuador fővárosába, ahol egy másik partnerünknek, a Philip Morrisnak egy bemutatóján vettem részt, és innen repültem Montrealba egy nagyon hosszú repülőúttal.
Annak ellenére, hogy szeretem az itteni pályát, amely egy alacsony leszorítóerős keskeny aszfaltcsík, egy szokatlan keveréke egy utcai és egy versenypályának, eddig nem volt sok szerencsém Kanadában. A legjobb eredményem még 2005-ben értem el a Sauber volánjánál, amikor is negyedik lettem. Az utolsó két verseny különösen kemény volt a számomra. 2007-ben kizártak, mert piros lámpa ellenére hagytam el a boxutcát, és 2008-ban problémám volt a tankolásnál, ami legalább egy dobogós helyezésembe került, de az autóm nagyon jól működött, és a mezőny végéről az ötödik helyre tudtam felzárkózni.
Idén remélem jobban szerepelhetünk majd, és ez benne is van a pakliban, mert arra számítok, hogy az F10-es versenyképesebb lesz itt, mint amilyen Törökországban volt. Egy jó versenyt kellene futnunk, mert a pálya nagyon hasonlít Melbourne-höz és Sakhirhoz, ahol jól szerepeltünk. De mint ahogy azt megszokhattuk, a pénteki két szabadedzés végéig nem tudhatjuk, hogy hol állunk a többiekhez képest.
Már megérkeztem Montrealba, készen állok a hétvégi nagydíjra, és azt kell hogy mondjam, hogy jó visszatérni ide egy év kihagyás után, mert ez az egyik legjobb verseny az évben, és az egész város nagyon szívesen lát minket.
Az isztambuli verseny után hazamentem, és egy pár napot eltöltöttem São Paulóban. Néhány napba telt, míg onnan ideértem, mert közben részt vettem a Ferrari partnerei által szervezett néhány eseményén. A Shellnek köszönhetően, először látogathattam el egy olajfúrótoronyhoz, amely több mint 100 kilométerre van a brazil tengerparttól. Nagyon érdekes volt, és hihetetlen volt látni, hogy milyen bonyolult az olajfejtés eljárása, és a már kinyert nyers olaj menedzsmentje. Amikor a vezérlőpultnál voltam, az arra emlékeztetett, mint amikor az autónk telemetriai adatait nézzük, amikor a pályán vagyunk. Minden paramétert a nap 24 órájában tanulmányozni tudnak. Itt szintén a csapatmunka a kulcs ,és mindenkinek összhangban kell dolgoznia mindenkivel, hogy a lehető legjobb módon végezzék el a munkájukat. Az itteni munkások szinte mindig együtt vannak, legalább két hetet folyamatosan, és létfontosságú, hogy a csapat minden tagja felelősnek érezze magát a saját munkájában, és készen álljon arra, hogy segítsen a többieknek maga körül. Ez nagyon hasonlít egy Formula-1-es csapathoz. Ezután az érdekes nap után nem egyből Kanadába repültem, hanem még elmentem Quitóba, Ecuador fővárosába, ahol egy másik partnerünknek, a Philip Morrisnak egy bemutatóján vettem részt, és innen repültem Montrealba egy nagyon hosszú repülőúttal.
Annak ellenére, hogy szeretem az itteni pályát, amely egy alacsony leszorítóerős keskeny aszfaltcsík, egy szokatlan keveréke egy utcai és egy versenypályának, eddig nem volt sok szerencsém Kanadában. A legjobb eredményem még 2005-ben értem el a Sauber volánjánál, amikor is negyedik lettem. Az utolsó két verseny különösen kemény volt a számomra. 2007-ben kizártak, mert piros lámpa ellenére hagytam el a boxutcát, és 2008-ban problémám volt a tankolásnál, ami legalább egy dobogós helyezésembe került, de az autóm nagyon jól működött, és a mezőny végéről az ötödik helyre tudtam felzárkózni.
Idén remélem jobban szerepelhetünk majd, és ez benne is van a pakliban, mert arra számítok, hogy az F10-es versenyképesebb lesz itt, mint amilyen Törökországban volt. Egy jó versenyt kellene futnunk, mert a pálya nagyon hasonlít Melbourne-höz és Sakhirhoz, ahol jól szerepeltünk. De mint ahogy azt megszokhattuk, a pénteki két szabadedzés végéig nem tudhatjuk, hogy hol állunk a többiekhez képest.
Set as favorite
Bookmark
Email This
Hits: 3127
Hozzászólások (0)
Szóljon hozzá Ön is!
Kérjük, hogy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni. Ha még nincs fiókja, akkor regisztráljon!
