Kedd estig maradtam Szingapúrban, legfőképp azért, hogy eleget tegyek egy szponzori feladatomnak, a Richard Mille-nál.
Örültem, hogy maradhattam, mert nagyon szeretek Szingapúrban lenni, ahol az emberek nagyon barátságosak. A város is nagyon gyorsan fejlődik, így mindig van valami új látnivaló. Aztán hazatértem Monacóba és a a hét maradék részében néhány napig pihenni fogok, aztán pedig Suzukára, a bajnokság következő fontos állomására fogok fókuszálni.
A Szingapúri Nagydíj volt az egyike azoknak a versenyeknek, amelyet a balesetem után kihagytam a tavalyi évben, és igazából úgy vártam ezt a versenyt, mint egy esélyt, hogy megpróbáljam elérni azt az eredményt, amit 2008-ban elvesztettem. Két évvel ezelőtt a valaha volt legjobb időmérő edzésemet produkáltam: megszereztem a pole pozíciót, egy jelentős különbséggel a második helyezetthez képest. Aztán a kaotikus versenyen megtörtént az a hírhedt hiba a boxkiállásnál, amikor a boxutca végén meg kellet állnom, mert az üzemanyag-tömlő még az autómon volt.
Sajnos nem ilyen balszerencsés versenyre készültünk. A 2008-as pole pozíciót a rajtrács utolsó helye váltotta fel, és igazából az egész hétvégém sem sikerült jobban, kezdve szombat délutántól, amikor egy műszaki probléma miatt megálltam a pályán, még mielőtt egy gyors kört is teljesíthettem volna. De én nem az a fajta vagyok, aki feladja. Szombaton kielemeztük a helyzetet a mérnökeimmel, és úgy döntöttünk, hogy egy hasonló stratégiát fogunk használni, mint amit a csapattársam, Fernando használt a Monacói Nagydíjon, amikor nem tudta kvalifikálni magát az időmérőn. A Marina Bay is egy utcai pálya, szóval úgy éreztük, hogy a Safety Car itt is jó eséllyel a pályára fog hajtani és legalább a pár helyet nyerhetek egy szerencsés stratégiával. Ez a hazárdjáték nem fizetődött ki vasárnap este, mert miután rögtön az első körben behajtottam a keményebb keverékű gumikért, a biztonsági autó nem jött ki. Igazából ez egy kicsit korai kiállás volt. Talán csak egy-két kör kellett volna, és ha Hülkenberg elé térek vissza, akkor teljesen máshogy alakult volna a versenyem.
Mint ahogy ez később kiderült, egy meglehetősen unalmas, de nagyon kemény versenyem volt. Beragadtam egy lassabb autók által kialakult vonatba, minden előzési lehetőség nélkül. A hőség és a páratartalom még rosszabb, ha végig valaki szélárnyékában haladsz. Mindennek tetejében az egész futamot egy szett gumival kellett teljesítenem, így a verseny vége felé nagyon koncentrálnom kellett, hogy az autót a pályán tartsam. Ahhoz, hogy megértsük, milyen nehéz volt a használt gumikon menni, elég ha megnézzük, hogy Kubica milyen gyors volt, miután friss gumikra váltott.
Végül pár helyet előrébb léptem, köszönhetően néhány futam utáni versenyfelügyelői döntésnek. Bár ez nem sokat jelent számomra, mivel az esélyeim a bajnoki címre elszálltak, de ezzel néhány értékes pontot szereztem a Ferrarinak a konstruktőri bajnokságban.
2010. 09. 30.
