A Koreai Nagydíj után, a keddi napon értem haza São Paulóba.
Jó érzés visszagondolni erre a versenyre, ami sajnos nem mondható el az előtte lévő két futamról. Nagyszerű dolog volt a dobogóra állni azok után, hogy az előző két versenyhétvégém nem az elvárásaim szerint alakult, ráadásul a pontok amiket szereztem fontosak a csapatnak a konstruktőri címért folyó küzdelemben és ezzel együtt Fernando ellenfeleitől is sikerült pontokat rabolnom.
Mindig is nehéz dolog lesz egy új pályán versenyezni, főleg akkor, ha a futam napjára az eső is megérkezik. Az egész csapat keményen dolgozott a hétvégén, ezért jár nekik a köszönet, ráadásul ilyen nehéz körülmények között is meg tudták állni a helyüket. Mind az első, mind pedig a harmadik helyezés kitűnő eredmény a csapat számára.
Amikor az első alkalommal rajtoltunk el a biztonsági autó mögött, akkor nem a tapadás jelentette a problémát, ugyanis az esőgumik fel tudták venni és el is tudták vezetni a vizet a pályáról. A legnagyobb gond a látási viszonyokkal volt. Egyszerűen semmit sem láttam! Éppen ezért roppant veszélyes dolog volt így körözni és el tudom képzelni, hogy mennyivel nehezebb lehetett azoknak, akik a rajtrács hátsó részéről indultak. Sokkal, de sokkal több volt az autók által felvert víz, mint amire számítottunk. Úgy gondolom, hogy ez azért volt így, mert a pálya felülete teljesen új volt, így nehezebb volt a vizet elvezetni.
A Ferrari esélyei most már sokkal jobbak mindkét bajnokságban, mint a három ázsiai verseny előtt. Még a nehéz időkben is sikerült a megfelelő irányba fejleszteni az autót, melynek az lett az eredménye, hogy a kocsink versenyről versenyre erősebb lett, még akkor is, ha a Koreai Nagydíjat megelőző két futamon csak néhány pontot tudtam szerezni a csapatnak. Ha megnézzük a konstruktőri bajnokság állását, akkor láthatjuk, hogy vannak még esélyeink a világbajnoki cím megszerzésére, ami pedig az egyéni címet illeti, Fernando vezeti a tabellát. Továbbra is keményen kell dolgoznunk és fel kell készülnünk a még előttünk álló két versenyre. Tudjuk jól, hogy vannak még fejlesztési lehetőségeink, éppen ezért küzdeni fogunk a végéig. Még mindig a szombati időmérő a gyenge pontunk bár figyelembe kell venni, hogy a Red Bull mindig is gyors volt egy körön.
Úgy gondolom, hogy a pálya még eső nélkül is izgalmas lett volna, mivel nagyon jó érzés volt vezetni rajta. Igaz, hogy egy kicsit piszkos volt a felülete, de ha azt nézzük, hogy milyen későn készült el, akkor ez teljesen elfogadható. Sajnos arra nem jutott idő, hogy turistaként megnézzem az országot, egyedül a fővárosban, Szöulban tudtam eltölteni egy napot. A legszebb emlékem az ottani emberekkel kapcsolatos, ugyanis mindenki nagyon kedves volt velem és nagyon segítőkészek voltak.
Most egy jó darabig nem kell újra repülőre ülnöm, mivel a következő verseny itt lesz a hazámban. Az igaz, hogy a tavalyi évben a Red Bull volt itt a legerősebb és meg tudták nyerni a versenyt, de ha visszaemlékszünk a korábbi évekre akkor tudhatjuk, hogy mi voltunk a legjobbak. Nagyon szeretek itt versenyezni és már alig várom, hogy pályára gurulhassak a hazai szurkolóim előtt.
