Elég mozgalmas időszak áll mögöttem így az Olasz Nagydíj előtt, amely nagyon fontos lesz a Ferrari bajnoki esélyeit illetően.
A múlt hétvégén visszatértem Budapestre és a Hungaroringre, hogy részt vegyek a Ferrari Racing Days-en, amely nagyon élvezetes volt. Egy kicsit furcsa, hogy habár brazil vagyok, és Monacóban élek, a tavalyi évben történteknek köszönhetően Magyarország mindig is fontos része lesz az életemnek. Még különösebb az a tény, hogy most úgy tűnik, hogy az emberek nagyon szívesen látnak itt, amit nagyon jól esik. Megtettem néhány bemutató kört a tavalyi F60-as versenyautónkkal, emellett vezettem egy Ferrari Californiát is, és nagyon örültem, hogy elvihettem egy körre ezzel a fantaszitkus autóval azt az orvost, aki gondoskodott rólam tavaly a kórházban.
Múlt héten Maranellóban is jártam, ahol találkoztam a mérnökeimmel, hogy megvitassuk a Monzával kapcsolatos kérdéseket, és a szimulátort is használtam, hogy megfelelően felkészüljek erre a hétvégére. Nyilvánvaló, hogy a szezon tizennegyedik futama nagyon fontos lesz a Scuderia számára, nem csak azért, mert ez a hazai versenyünk, hanem a bajnokság jelenlegi állása miatt is. Spában - tekintettel arra, hogy mi minden történt a versenyen - negyedikként értem célba a hatodik helyről rajtolva, ami egy jó eredmény, de a pontokat tekintve, többet kellett volna szereznünk. Így - a bajnokságot tekintve - lesz rajtunk némi nyomás ezen a hétvégén. Bár én mindig pozitív dolognak éreztem, hogy a Ferrari áll a reflektorfényben Monzába és nagyon jó látni a rengeteg piros zászlót, sapkát és pólót, és hallani a tifosik éljenző hangját, amikor kihajtunk a bokszból. Számomra Olaszország a második hazám Brazília után, mivel a nagyapám Olaszországból emigrált és van egy olasz útlevelem is.
Még nem igazán tudtam jó eredményt elérni az Olasz Nagydíjon, valójában a legjobb helyezésem egy hatodik hely volt még 2008-ban egy esős futamon. Ennek ellenére én szeretem ezt a pályát, még ha nem is volt túl sok szerencsém ezidáig itt, példa lehet erre 2007 is, amikor a legjobb három között voltam, de nem tudtam befejezni a versenyt. Már nyertem Monzában, még a pályafutásom elején, amikor kétszer nyertem a Formula Renault és egyszer a Formula 3000 bajnokságban. A pálya a naptárban egyedülálló módon nagyon alacsony leszorítóerőt követel meg, szóval az autók nagyon különböznek az év nagy részében használtaktól. A szárnyakat nagyon kis dőlésszöggel használjuk, ami azt jelenti, hogy itt nagy szükség van a jó mechanikai tapadásra és arra, hogy a fékek jól működjenek.
Szerintem az autónk nagyon versenyképes lesz itt, vagy legalábbis remélem, mert az F10-es nagyon jól működött az olyan pályákon, ahol kemény fékezésre van szükség az egyenesek végén és lassú kanyarokat tartalmaz, úgy mint Bahrein és Hockenheim, sőt még Kanada is. Már nagyon várom a hétvégét, mert szerintem ez az igazán nagyszerű pálya megfelelő hely arra, hogy lezárjuk a szezon európai részét.
