Éppen csak megérkeztem Indiába. Most járok először ebben az országban, és nagyon izgatott vagyok a verseny miatt, hiszen ez, azaz a versenyzés a munkám, és szeretek versenyezni.
Mindazonáltal, a gondolataim most Marco Simoncelli és Dan Wheldon családján és barátain járnak. Úgy tűnik, ha valami rossz történik, akkor tömegével talál meg minket. Az időeltolódás miatt otthon, São Paulóban, vasárnap reggel értesültem a MotoGP-s balesetről. Hihetetlen, ami történt, sokáig sokkos állapotban voltam miatta. Simoncelli nagyon rendes srác volt, igazi karaktere volt a motorsportnak és nagyon tehetséges volt. Olyan gyorsan, Dan Wheldon barátom halála után jött ez a tragédia, nagyon nehéz időszak ez, és egyszerűen hihetetlen, hogy ezek a szomorú események egy héten belül zajlottak le. Természetesen, mi versenyzők tudjuk, hogy a veszély mindig ott leselkedik, akárhányszor kigurulunk a pályára. Amikor versenyzel, nem gondolsz sokat a kockázatra, és mindig keményen nyomod, néha túl keményen is. De akárhogyis nézzük, borzasztóan sokkoló, amikor ilyet lát az ember, és mindig eszébe juttatja, hogy a rizikó ott van állandóan. Nem vagyok hivatott arra, hogy Simoncelli balesetéről beszéljek, mivel nincs motoros tapasztalatom, de Dan balesetét illetően, nagyon remélem, hogy ébresztő hívásnak veszik az Indycar-osok, és még nagyobb figyelmet fognak fordítani a biztonságra, akárcsak a Forma-1-ben 1994-ben, az Imolai Nagydíj után. Nincs idő arra, hogy most bárkit is hibáztassunk ezekért az esetekért, ugyanis most higgadt fejjel neki kell indulni az elemzéseknek és fejlesztéseknek. Talán az Indy esetében azzal kéne kezdeni, hogy a pályák stílusa és a versenyautók száma mellett, zárt cockpitekkel hajthassanak a srácok, de ez csak egy ötlet, és az egész biztonsági csomagot át kellene vizsgálni rendesen.
Koreában futottam a 150. versenyemet, és ebből nagyrészt a Ferrari kormánya mögött ülve, ráadásul a 100. nagydíjamat a Scuderiával éppen a szezon utolsó futamán, otthon, Interlagosban fogom teljesíteni. Mindig nagyszerű érzés egy olyan számot elérni, mint a 150. Még mindig van előttem pár év ebben a sportban, hiszen nem vagyok még olyan öreg, szóval megpróbálom még keményebben nyomni a jobb eredmények érdekében, legalábbis a koreai eredménynél biztosan jobban, ahol annyira nem tudtam jó ízzel megünnepelni a 150. versenyemet. De természetesen élveztem a versenyzést Jeongamban, és végre sikerült feltérképezni a pályát is, mert 2010-ben a sok víz miatt ez nem sikerült.
Az Indiai Nagydíjra már javában készülök, egy napot szimulátorban gyakoroltam, hogy megszerezzem első benyomásaimat a pályáról, és hogy megérezzem a pálya ízét és a kanyarokat, köszönhetően a 2011-es F1-es számítógépes játéknak, amin már rajta van ez a pálya is. Az első benyomásom az, hogy ez egy jó pálya, és hasonlít a jeongami vonalvezetésre, hiszen van benne egy hosszú egyenes és nagyon sokféle típusú kanyar, a nagyon gyorstól az egészen lassú visszafordítóig. Ugyanakkor más lesz ez a hétvége, mint Koreában volt, hiszen sokkal melegebb lesz az idő, és a lágy, valamint a kemény keverékű abroncsokat kapjuk majd a Pirellitől, ami történetesen nem éppen ideális az autónknak. Remélem a sok változtatás ezen a területen meghozza majd a gyümölcsét. Mint már mondtam, ez lesz az első indiai versenyem, és mivel szeretek új helyeket felfedezni, úgy hiszem, nagyon izgalmas hétvége elé nézünk. Az indiaiak szeretik a sportot, és úgy hiszem, sokakat érdekel majd a verseny. Nagyon élveztem ezt a néhány napot a családommal itt São Paulóban, sokat tudtam pihenni és edzeni, de most már teljes mértékben az új pályára koncentrálok, hogy egy jó eredményt érjek el, három futammal a szezon vége előtt.
