Cikkünk előző részében ( Forma 1 egy szürreális univerzumban ) beszámoltunk az Abu Dhabi nagydíjon tett látogatásunkról, de vasárnap este a futam leintésével, kalandjaink még nem értek véget. A következő hét is bőven tartogatott számunkra látnivalót és meglepetéseket :) A februári tesztek és a márciusi szezonnyitó miatt azonban úgy gondoltuk, hogy inkább Malájziai Nagydíj után következzen a cikk, miután már mindenkinél „hatott” a hosszú téli szünet utáni „verseny-drog” és megszüntek az elvonási tünetek :)
Az eseménydús versenyhétvége után a hétfői napot pihenéssel és a több gigányi fotónk rendezésével töltöttük, kedden reggel pedig izgatottan csomagoltunk össze a szállodában, ugyanis következő állomáshelyünk, az egész utazás egyik legjobban várt helyszíne volt. Kijelentkeztünk a recepción, leintettünk egy taxit és sofőrünknek bemondtuk a varázslatos nevet: Yas Hotel.
Néhány évvel ezelőtt, az első versenyhétvége közvetítéseit nézve az egész világ a Yas Hotel csodájára járt. Emlékszem, annak idején mi is tátott szájjal tapadtunk a TV-re és csodáltuk a pálya közepén álló, éjszakánként színes fényárban úszó „Bálnát”, amit alakja után neveztünk el így magunkban. 2009-ben persze még nem sejtettük, hogy egyszer szerencsénk lesz itt megszállni, mert látva a csillogást és a felhajtást, akkor úgy gondoltuk földi halandó számára elérhetetlen ez a csoda, de ez csak részben van így. Az év 360 napján „normális” szállodaként működik, de az Abu Dhabi Nagydíj hétvégéjén valóban a luxusról és a mérhetetlen gazdagságról szól minden. A futam idejére már nagyjából akkor teltházas lesz a szálloda, amikor előző év végén közzéteszik a versenynaptárt. Erre a néhány napra szinte lehetetlen szobát foglalni, gyorsnak kell lenni, na és persze nem árt, ha valakinek „felesleges” milliók nyugszanak a zsebében… Csütörtöktől-hétfőig csak speciális, minimum 4 éjszakás csomagokat lehet foglalni, és az árak átszámítva 300 ezer forinttól 1,5 millióig terjednek egyetlen éjszakára, attól függően, hogy standard szobát vagy épp elnöki lakosztályt óhajt a vendég kivenni.
A futam utáni napokban viszont, gyakorlatilag kiürül a hotel, és az árak is visszaállnak a normális, év közbeni szintre, sőt, ilyenkor a szálloda komoly kedvezményekkel csábítja a vendégeket. Némi szerencsével sikerült hihetetlen árat megcsípnünk, megközelítőleg annyiba került a Bálnában töltött éjszakánk, mint amennyiért az ember itthon elmenne egy közepes kategóriájú wellness hotelbe. Kíváncsiságból megnéztük néhány felkapott budapesti luxusszálló árlistáját, és bizony sok olyat találtunk, ahol egy éjszaka a Yas Hotel árainak többszörösébe kerül.
Az álmok kinyílnak…
A taxiban ülve már sokadszor tettük meg a városból a Yas szigetre vezető utat, de most másfajta izgalom lett úrrá rajtunk, hiszen másmilyen élmények vártak ránk. Pénteken a paddock látogatás alkalmával már elsétáltunk a hotel bejárata előtt, bekukucskáltunk és barátkoztunk a gondolattal, hogy néhány nap múlva már vendégként érkezünk ide… A szálloda előtt az elmúlt napok alatt lassan már természetessé váló izgalommal és meghatottsággal szálltunk ki az autóból, és újra az az érzés töltött el minket, ami ittlétünk óta már nagyon sokszor: nem hittük el, hogy mindez velünk történik :)
A recepciós készségesen, és nagyon gyorsan elintézte a bejelentkezésünket. Ekkor ért az első meglepetés bennünket: sűrű elnézések közepette tájékoztatott minket, hogy a futam után néhány csapat itt maradt tesztelni, és ezért keddtől-csütörtökig egész nap Forma-1-es autóktól lesz hangos a sziget. Amennyiben ez zavar minket a pihenésben, természetesen tud szobát biztosítani a hotel hátsó, tengerre néző nyugodtabb szárnyában, illetve füldugót is biztosítanak részünkre. Mosolyogva válaszoltunk, hogy kifejezetten pályára néző szobát kérnénk, és semmilyen körülmények között, meg ne merjen próbálni valami eldugott, csendes szobát ránk sózni :) Nevetve közölte, hogy érti miért kérjük ezt, és mindent elkövet.
Néhány perc múlva a kezünkbe nyomta a szoba „kulcsát”, egy elegáns fehér kártyát és indulhattunk is a harmadik emeleti szobánk felé. A plasztiklap egyik oldalára ezüst színnel egy rövid szlogent nyomtattak: „Unlock your dreams”… Ezt a mondatot sosem fogjuk elfelejteni, és tökéletesen jelzi milyen érzés a hotelben megszállni… tényleg egy álom :) A kártyát a zárba tettük, egy diszkrét kattanás és kinyílt az ajtó... Hasonló érzésünk volt, mint a Halálos iramban című film ötödik részének végén, amikor a főhősök rengeteg megpróbáltatás után végre kinyitották a zsákmányolt széfet, fülig ért a szánk :) A paddockba érkezéshez hasonlóan, itt is megjelentek a meghatottság könnycseppjei mindkettőnk szemében, és bár nehezen, de tudatosult bennünk, hogy tényleg itt vagyunk.
Az egész szálloda kialakítása nagyon érdekes és egyedi, nem az a tipikus közel-keleti, és - az európai ember számára talán - kissé giccses stílus fogadott minket. Letisztult, egyszerű dizájn, az uralkodó fehér színnel, szimpla eleganciával. A tervezők úgy gondolták, hogy a kevesebb néha több és igazuk volt. Egyáltalán nem azt a nyomasztó, gusztustalan gazdagság érzését kelti, amit egy ilyen luxusszállodáról gondolna az ember. A Forma-1 természetesen a hotelben is „jelen van”, az egyik folyosón például egy egyedi stílusú, egészen „véletlenül” éppen Ferrarit ábrázoló festmény díszíti a falat. A recepció mellett pedig, a pálya hivatalos merchandise ajándékait és F1-es „ereklyéket” árusító bolt is helyet kapott, egy elegáns Tag Heuer óraszalon szomszédságában.
A Red Bull, a Toro Rosso, a McLaren, a Sauber és a Lotus maradt itt tesztelni a verseny után, lehetőséget adva egy-egy fiatal tehetségnek a kibontakozásra. A délutánt és az estét gyakorlatilag a szobánk erkélyén és a földszinti étterem teraszán lógva, fotózással töltöttük, pár méterre az előttünk elhúzó autóktól, mindezt számtalan, hasonlóan hibbant F1 rajongó vendég társaságában :) Bármerre mentünk, fényképezőgéppel sétálgató, mosolygós embereket lehetett látni. Ehhez fogható „testközeli” élmény csak Monacoban, vagy Szingapúrban érheti az embert.
Másnap reggel ébresztőóra sem kellett, mert a nyitott erkélyajtón keresztül behallatszó és semmi mással össze nem téveszthető V8-as motorzaj pillanatok alatt kiugrasztott minket az ágyból. Nehéz szavakba önteni milyen érzés arra ébredni, hogy Forma-1-es autók húznak el a szállodai szobád ablaka alatt – szürreális és garantáltan hatásosabb, mint bármilyen méregerős kávé :) Az ébresztő kellően megalapozta a hangulatunkat egy újabb eseménydús napra: a „szomszédban” lévő Ferrari World látogatásra.
Megérkezünk…
A versenyhétvége közvetítései alatt szinte egyetlen alkalmat sem hagynak ki az operatőrök, hogy ne mutassák a Yas Marina északi tribünjétől szó szerint néhány méterre lévő Ferrari World-öt, amely futam közben, a naplemente után vörös fényárba borul. Utazás előtt természetesen alaposan kiolvastuk a honlapjukat, megnéztük milyen attrakciókkal várják a látogatókat, de igazából mégsem tudtuk pontosan mi vár ránk. A szállodától a parkig tartó néhány perces út alatt furcsa látványt nyújtott a néhány napja még nyüzsgő Yas sziget, mint egy makettváros: a soksávos utak üresek voltak, sehol egy ember, mintha megállt volna az idő.
A bejáratnál egy hatalmas „welcome” felirat fogadja az érkezőket, majd az „előtérből” mozgólépcső visz fel az emeletre, ahol egy hosszú és széles folyosón lehet eljutni az igazi bejárathoz. A mozgólépcső felett óriási Ferrari World logós zászlók és természetesen mindenhol a vörös szín dominál. Zseniális pszichikai hatása van, ahogy az ember sétál, látja maga előtt a tömeget, a jegypénztárakat és a nyüzsgést, az érkezés szépen lassan „készíti fel” arra, ami odabent vár rá. Útközben mindenki megáll egy-egy fotóra a falon lévő kétméteres Ferrari World logó előtt, percekig várni kellett, hogy odajussunk mi is. Ettől függetlenül, senki nem türelmetlen, senki nem morog, és a világ különböző szegleteiből érkezett vendégek, készségesen készítenek egymásról képeket. Mindenki jókedvű, közös nyelv nélkül, egy mosolyból is megértik az emberek, hogy itt mindenkinek vörös a szíve és a lelke.
A pénztárhoz érve kissé zavarba jön a látogató, mert többféle belépőt lehet váltani. Egyedül? Csoportos kedvezmény? Családi belépő? Egész éves bérlet? „Normál” vagy „prémium”? Minden van… :) A belépők a helyszínen, illetve előre az interneten is megvehetőek (e-ticket), a vételtől számított 6 hónapig érvényes felhasználhatósággal. A kinyomtatott e-ticketet külön, csak a netes jegyeket kezelő pénztárnál kell bemutatni. Sőt, akár éves bérlet is váltható, de nyilván ezzel a lehetőséggel a helyieken kívül nem sokan élnek :) Maga a belépő egy karszalag, ami a típusától függően, lehet sárga és fehér, normál és prémium kategória. Átszámítva néhány ezer forint a különbség, de az interneten utazás előtt elolvasott beszámolók alapján a prémium nagyon megéri a kis többletkiadást (mi is ilyet vettünk). Minden helyszín és látványosság korlátlan alkalommal látogatható, feltéve, ha van türelmünk végigállni a nemritkán igen hosszú sorokat. A fehér prémium karszalaggal viszont külön „VIP-sávon” lehet bejutni mindenhová és kikerülhető a tömeg. Igazán akkor értékelhető a „prémium” belépő előnye, amikor a Formula Rossa hullámvasút egy perces „visításáért” megspóroltunk kb. 30-40 perces várakozást, kígyózó sorban állást :)
A beléptető kapuk feletti, több méter magasra felfutó vörös „hullámon” egy 50-es évekbeli versenyautó 1:1 arányú modellje fogad minket, néhány méterrel odébb pedig egy pezsgő színű FF, ami már nem modell, hanem nagyon is valóságos :) Karszalag rendben, bent vagyunk és irány a… mi is? Balra vagy jobbra? Veterán Ferrarikat akarunk látni vagy hullámvasutazni? Kereket cserélni egy F1-es autón vagy megnézni Olaszország híres építményeit kicsiben? Filmet nézni a híres szicíliai Targa Florio versenyről, esetleg sétát tenni egy komplett felépített F1-es garázsban? Az ember még fel sem fogta igazán hol is van és pillanatok alatt annyi inger éri, hogy nem is tudja, merre induljon, legszívesebben egyszerre menne minden irányba. Úgy döntöttünk, hogy nem szaladgálunk össze-vissza, hanem elindulunk és szép sorban végigjárjuk az összes attrakciót. Apró figyelmesség, hogy „utcák” vannak (természetesen via Modena, via Scaglietti és hasonlók), a táblák pedig ugyanolyan vörös színűek és fehér betűsek, mint amilyenekkel Maranelloban a gyárépületek között jelzik az irányt. Minden látogató kap egy jópofa rajzolt térképet, ami alapján el tud igazodni az ingergazdag környezetben.
Múltidézés…
Rögtön a bejárattól nem messze egy kiállítás fogadja az utcai autók rajongóit, az elmúlt 66 év szinte valamennyi fontosabb Ferrari típusából áll egy-egy példány az elkülönített bemutatóteremben. Némelyiken még rendszám is van, feltehetően valamelyik olajsejk magángyűjteményének tagjai, hasonlóan előkelő társakkal együtt. Ferrari rajongóként nem mindennapi élmény egy hibátlan állapotú F40-F50-Enzo trió látványa, ahogy „nagyapa, apa és unoka” békésen pihennek egymás mellett… Ezeket az autókat külön-külön is ritkán láthatja az ember, nemhogy így egy kupacban :) De volt itt 275 GTB, 410 Superamerica és 512 BB is. Enzo fiatalon elhunyt fia, Dino tiszteletére a róla elnevezett autóból is volt egy példány, természetesen abban a bizonyos sárgában, ami az ifjú Ferrari kedvenc színe volt.
A következő helyszín is múltidézésre csábít, de egészen másképp – a híres maranelloi gyárkapu kicsinyített másán keresztül egy kis csarnokba léptünk, ahol óriási versenyplakátokkal volt tele a fal: Monaco 1958, Le Mans 1962, Mille Miglia 1935 és hasonlók – a legkülönfélébb nyelvű és stílusú képekben egy közös volt, mindegyiken Ferrari szerepel. A képek mellett elsétálva egy kis peronra érkeztünk, itt lehetett beülni a „minivonat”-szerű alkalmatosságokba és kezdetét vehette az utazás a Ferrari történelmében. Mille Miglia, Targa Florio, Le Mans, Forma-1 – (Phil) Hill, Lauda, Villeneuve, Schumacher és a többiek… Videokkal, számítógépes animációkkal, korabeli stílusban berendezett versenyjelenetekkel, lézershow-val fűszerezve ismerhettük meg a Cavallino Rampante legendáját megalapozó hősöket és futamokat, amelyekkel Enzo Ferrari vörös autói örökre beírták magukat a történelembe. Ez a múltbeli kalandozás annyira megragadott minket, hogy a délután folyamán visszatértünk még egy körre és (a Formula Rossa hullámvasút mellett) elnyerte nálunk a „Ferrari World legjobbja” díjat :)
Némi képzavarral élve éles kanyar következett és a múltbeli utazást követően egy csapat lelkes kiskölyökbe botlottunk, akik a rendkívül profi módon felépített KRESZ-oktató park körül hangoskodtak. A jövő generációjára (és vélhetően leendő Ferrari tulajdonosaira) gondolva a Ferrari World-ben helyet kapott egy komoly miniváros, ahol az apróságok körforgalommal, táblákkal, közlekedési lámpákkal és többsávos utakkal tarkított „pályán”, elektromos hajtású „bébi-Ferrarikat” hajtva tanulhatják meg a közúti közlekedés alapjait. A versenyszellemű csemetéket pedig mini F1-es autók és „igazi”, rázókövekkel és boxutcával is felszerelt versenypálya várja.
Innen néhány lépésre, a Scuderia versenypályákon használatos „otthont” építették meg, boxokkal, kamionokkal, motorhome-al, telemetriai kütyükkel, feltornyozott gumikkal, szerszámokkal és különböző alkatrészekkel. Miután néhány napja személyesen is láttuk a csapat garázsát, volt összehasonlítási alapunk és megállapítottuk, hogy a „belsőépítészek” kitettek magukért: az utolsó centiméterig hihetetlen alapossággal alakítottak ki mindent. A kamionok mellett különleges élmény várja a vállalkozó kedvűeket, Alonso 2010-es autóján lehet kereket cserélni. Számunkra kissé fura módon mindenki csak egyesével próbálkozhatott, a klasszikus háromfős felállást nem engedte az autó mellett álló személyzet. Évi úgy döntött kihagyja, én viszont próbára tettem az ügyességemet, nem sok sikerrel :) Két „bemelegítő” próbálkozás után harmadjára már élesben, időre ment a dolog és egyedül 17 másodperc alatt sikerült abszolválnom a feladatot. Ha vasárnap délután, egy futamon ilyen produkciót mutatnék be, Domenicali valószínűleg megköszönné a részvételt és hétfőn reggel már nem kéne bemennem dolgozni :)
Olaszországi látogatás…
A „paddock” után egy kis kitérő következett, a nyugati szárnyban a Ferrari világától kissé elszakadva Olaszországot ismerheti meg a látogató. A híres építmények kicsinyített másait stílszerűen FWAD (Ferrari World Abu Dhabi) rendszámú 250 GT California „dodzsemben” utazva ismerhetjük meg: a pisai ferde toronytól kezdve a velencei óratornyon és a Colosseumon át a firenzei Dómig minden látható, a soron következő „várost” pedig pontosan ugyanolyan kék táblákkal jelzik, mint az Olaszországban használatos közúti táblák. A mini épületek után utunk egy 3D-s moziba vezetett, ahol rögtön beszíjaztak minket a székekbe (ezt elsőre nem értettük) és kezdetét vette az „Olaszország madártávlatból” utazás. Ez nemcsak azt jelentette, hogy légifelvételeket vetítenek, hanem a nézőket felemelik kb. 8-10 méter magasra, a székeket pedig minden létező irányba döntik, attól függően, hogy a „madár” merre fordul a filmben. Ekkor már világos lett, hogy miért van szükség a biztonsági övekre :) Az Alpok hófödte hegyláncait, a Cinque Terre színes tengerparti házait, Toszkána olívaültetvényekkel és cédrusokkal szegélyezett útjait, Róma templomtornyait és Szicília kopár szikláit látva az embernek tényleg olyan érzése támad, hogy minden csak egy karnyújtásnyira van tőle és legszívesebben „kiszállna és leugrana” valamelyik városba. Természetesen mindegyik helyszínen feltűnik egy-egy Ferrari is, a 612 Scaglietti az Alpok szerpentinjein, az F430 Spider Toszkána festői tájain, az 599 GTB pedig a tengerparton süvít el teljes gázzal és hátborzongató motorhanggal, tökéletesen megtestesítve a „dolce vita életérzést”…
Az olaszországi „kirándulás” után mi is úgy döntöttünk, hogy belekóstolunk a „dolce vita érzésbe”, éttermek és kávézók várják a pizzára, tésztára és egy csésze igazi olasz kávéra vágyókat. Mindketten sokszor jártunk már Olaszországban, ismerjük és szeretjük a konyhájukat, kíváncsiak voltunk, hogy ilyen távol mennyire sikerül prezentálni az „anyaföld” ízeit, de volt egy olyan érzésünk, hogy nem ér minket meglepetés… Nos, nem is kellett csalódnunk, a kellemes ebédet bármelyik olaszországi étterem séfje megirigyelhette volna :) Ha nem tudnád, hogy a világ melyik pontján vagy, simán elhiszed, hogy egy római trattoriában üldögélsz. Apró érdekesség - és európai szemmel nézve jót mosolyogtunk rajta -, hogy az egyik étterem szórólapokkal játékra invitálja a látogatókat. Internetes regisztrációt követően lehet részt venni a sorsoláson, a fődíj egy olaszországi utazás. Az Emirátusokkal szemben mi rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk, reggel beülünk az autóba és délután már a Ferrari szülővárosában lehetünk, de nyilván egy Abu Dhabiban élő Ferrari rajongónak legalább akkora élmény eljutni Maranelloba, mint nekünk a Yas szigetre :)
Kora délután volt már és úgy gondoltuk, hogy kicsit „sziesztázunk” és várunk, amíg „leér az ebéd”, mert a híres hullámvasút még hátravolt :) Pihenés gyanánt az apró, de figyelmességről és tökéletességről árulkodó részleteket néztük meg kicsit alaposabban. Kis túlzással, úton-útfélen belebotlik valamibe a látogató, itt egy Schumacher-féle Forma-1-es autó, ott egy „csupasz” 458 Italia motor állványra téve, működő mini szélcsatorna, vagy éppen F1 szimulátor (hasonló, mint amit a srácok is használnak Maranelloban, vagyis „igazi” Forma-1-es autó formájú szimulátorba lehet beleülni, előtte óriási képernyővel). Az egyik ajándékboltban, egy különteremben igazi csemegére bukkantunk: egy Ferrari emblémás Alfa Romeo versenyautóra. A gyár történetét kevésbé ismerők bizonyára elcsodálkoznak ezen, de a múltban járatos rajongók pontosan tudják miért került ide ez az autó, Enzo annak idején a milánói márka versenyrészlegénél kezdte pályafutását. Számunkra ez különösen kedves meglepetés volt, miután mindkettőnknek Alfa Romeoja van :)
Az egyik falon, kb. 6-7 méter magasságból egy utcai 456 GT, egy GT pályaautóvá alakított F430 és a 2011-es F150 Italia karosszériáinak műanyag másolatai lógnak, mellettük összehasonlításképp a súlyadatokkal feltüntetve (a műszaki csemegékre fogékonyak kedvéért: 1690 kg, 1110 kg és 600 kg). Az épület tetejét tartó csőváz fehér takaróburkolatát az elmúlt évtizedek utcai modelljeinek és versenyautóinak rajzolt képei díszítik, a már említett épített boxutca felett, a Ferrari összes eddigi Forma-1-es világbajnokának portréja óriási zászlókon, de a „legbetegebb” egy valódi 458 Italia és egy F150 Italia „szoborba foglalása” volt… Egy óriási, vízszintes és függőleges irányban is forgó oszlopra vannak felerősítve, ami néhány perc alatt végez egy-egy teljes forgássorozatot, így mindkét autó minden szögből és nézetből tökéletesen szemügyre vehető.
A „sziesztát” követően ismét „minivonatba” ültünk, ezúttal a Ferrari gyárban tehettünk virtuális sétát és végigkövethettük egy utcai modell megszületését, a tervezéstől kezdve a gyártószalagról legördülésig. A „gyárlátogatás” után pedig újabb különleges múltidéző utazásra indultunk, ezúttal egy multiplex moziban ülve: a legendás Targa Florio egyik elképzelt jelenetébe csöppenhettünk bele, ahol egy Bugatti, egy Jaguar, egy Alfa Romeo és természetesen egy Ferrari küzdöttek a győzelemért, nem kérdés, hogy ki nyert :) A kb. félórás mozifilm színészekkel, veteránautókkal, korabeli ruhákkal és utcaképekkel, rendkívül profi módon volt összeállítva, természetesen fekete-fehér kiadásban. Tökéletesen bemutatta az autózás hőskorának légkörét és szellemét, ahol a legendás autómárkák megalapozták hírüket. Mozizás után látogatásunk utolsó állomása, a két hullámvasút következett.
A világ leggyorsabb hullámvasútja…
A Formula Rossa előtt még - afféle bemelegítés gyanánt - kipróbáltuk a Fiorano GT Challenge nevű „kis” hullámvasutat, itt F430-asokat imitáló kocsikba lehet ülni, a sínpálya pedig jóval egyszerűbb és szolidabb, mint a „nagytestvéré”, de a tervezők itt sem vicceltek :) Kívülről lassúnak és komolytalannak tűnik, de sebesség és G-erő itt is szépen hat az emberre, meglepve a gyanútlanabbakat, akik „lazább” utazásra készültek. Beszállás előtt újabb kellemes meglepetés ért minket, tényleg mindenre gondoltak: két „vonat” van, amelyekre kívülről, két oldalról lehet beszállni, az egyikbe balról, a másikba jobbról. Középen egy kis „peronon” pedig külön személyzet áll, akik gondoskodnak róla, hogy az értékeink miatt se kelljen aggódni. A táskákat, fényképezőgépeket a vonatok mellett, a peronon elhelyezett ládákba teszik, amelyekhez a várakozó vendégek nem férhetnek hozzá, így senkinek nem tűnhet el semmije. Érkezéskor ugyanott áll meg a vonat, ahonnan elindult, így mindenki pontosan amellett a szekrény mellett „parkol le”, ahol a holmiját hagyta. Az utasok cseréje pillanatok alatt történik, mindenkit kedvesen és előzékenyen, de határozottan szállítanak ki- és be.
A „warm up” után magabiztosan indultunk el a nap legkomolyabb élménye, a világ leggyorsabb hullámvasútja felé… A különleges karszalagnak itt vettük a legnagyobb hasznát, - a már említett, kb. félórás sorbanállást megspórolva - néhány perc várakozás után már beszíjazva ültünk, kilövésre várva :) A kilövést szó szerint kell érteni, a Formula Rossa sebessége még egy versenyautónak is becsületére válna: álló helyzetből 4,8 másodperc alatt katapultál 240 km/h sebességre, miközben 5G erő hat az emberre (mégegyszer, lassan: kevesebb, mint ÖT MÁSODPERC alatt 240-re). A hullámvasút hasonló rendszert használ, mint amilyennel az anyahajókról indítják a vadászgépeket: induláskor egy hosszú, óriáscsúzli-szerű katapultszerkezettel gyorsítják fel a szerelvényt. A csomagokat itt zárható szekrényekbe lehetett elpakolni, amiben a személyzet készségesen nyújtott segítséget, majd következhetett a beszállás. Elsőre meglepőnek tűnik a biztonság és az ember nehezen hiszi el, hogy nem fog kiesni útközben: egy kétpontos biztonsági öv kerül a derekunkra, majd elénk hajtanak és a hasunk elé reteszelnek egy T alakú „majrévasat”, amire bizony szükség is lesz :) A felsőtest teljesen szabad, deréktól lefelé viszont szó szerint „be vagyunk betonozva”. Mindenki kap egy védőszemüveget is, nehogy a szemébe csapódjon valami.
Minden utast leellenőriznek indulás előtt, ha valaki nem húzta meg elég szorosan az övet, vagy nem hajtogatta magára eléggé a kapaszkodót, azt bizony beépítik az ülésbe :) Érthető a fokozott óvatosság, senki nem akar megkockáztatni egy esetleges balesetet. Ha minden rendben, akkor hasonló „rajtprocedúra” következik, mint a Forma-1-es futamokon: ugyanúgy öt piros lámpa villan fel egymás után, majd néhány másodperc múlva kialszanak, koppan a fej a támlán és megszűnik körülöttünk a világ… Nagyon nehéz szavakba öntetni az érzést, amikor másodpercek alatt gyorsul fel alattunk valami 240-es tempóra, még a sportmotorozás sem ilyen. Az ember tehetetlen bábuként préselődik az ülésbe, esély nincs megmozdulni :). Indulás után egy hosszú egyenes következik, ahol a „vonat” eléri a kellő sebességet, majd mire a visítozó utasok felfognák, hogy előttük egy kb. 40 méter magas emelkedő van, és oda fogunk felmenni, addigra már fel is érünk :). Itt egy másodpercre mintha lelassulna minden, aztán óriási zuhanás következik, a szerelvény pedig 90 fokban (!) megdőlve száguld tovább, mintha az oldalára fektették volna. Néhány íves kanyar, egy kis „keringő” és véget is ér a móka, az utolsó néhány kisebb hullámon lelassulunk, és már vissza is érkeztünk.
Az egész „futam” csak egy percig tart. Mindenki vigyorog és a fülén folyik ki az adrenalin, hasonló élmény lehet Forma-1-es autót vezetni… Valaki a hátunk mögött megjegyezte, hogy fél órát állt sorba egy perc visításért, de nagyon megérte :) Kiszereltük magunkat az ülésekből, és ekkor jöttek a meglepetések: egy menet közben lerepült védőszemüveg + a nagy erőhatástól meghúzódott hát (Évi), egy elszakadt nadrágszár + néhány lila folt (Tamás) volt a mérleg, de túléltük a világ leggyorsabb hullámvasútját :)
Késő délután volt már, mikor visszaindultunk a szállodába, de kifelé mégegy „apró figyelmesség” éri a látogatót: a kijáratot úgy alakították ki, hogy egy óriási ajándékbolton kell keresztülmenni (zseniális ötlet) és a rendkívül ingergazdag környezetből természetesen senki nem tud eljönni üres kézzel :) A filléres apróságoktól kezdve a többezer dolláros ajándékokig mindenki találhat kedvére valót, csak győzzön válogatni.
Milyennek láttuk mi a Ferrari World-öt…? Igazából, egyrészt egy vidámparkra számítottunk, másrészt nem is tudtuk pontosan, hogy mire számítsunk... A „park” hol játékosan, hol „elegánsan”, de mindenképpen egyedi stílusban mutatja be a Cavallino Rampante legendáját és örökségét, zavarba ejtő alapossággal odafigyelve a legapróbb részletekre is. Az építők óriási hangsúlyt fektettek arra, hogy a látogatók alaposan megismerjék a Ferrari múltját és megtudják, illetve megértsék, hogy mi is tette naggyá Enzo életművét, és mi mozgatja világszerte emberek millióit, amikor hevesen dobogó szívvel azt mondják: Forza Ferrari… Az autók, a sportsikerek és a gyár mellett fontos szerepet kapott a „szülőföld” bemutatása is, az olaszok autó iránti lelkesedése, és az a csak rájuk jellemző művészi szenvedély, amivel ezeket a guruló műalkotásokat készítik.
Hogy milyen volt…? Tudja valaki, hogy milyen érzés időutazáson részt venni…? Milyen érzés percről-percre, szó szerint megélni egy Legenda születését…? Milyen átélni azt az érzést, ami a pilótákra is hat a versenyek alatt…? Milyen, ha csak egy nap erejéig is, de büszke részesévé válsz teljes testedben és lelkedben a Ferrari történelmének? Összefoglalva: KIHAGYHATATLAN ÉS FELBECSÜLHETETLEN… Egy fanatikus Ferrari rajongónak nem szabad addig meghalnia, amíg el nem zarándokolt ide…
Papp Éva és Pócsföldi Tamás
Ferrari World hivatalos reklámfilm:
.jpg)
