Futam Monzában mindig volt és valószínűleg mindig is lesz, amíg létezik a Forma- 1. Ez egy különleges verseny - nem csak a Ferrarinak, hanem bárkinek, aki igazán szereti a sportot. Egy kör a monzai aszfaltcsíkon többet jelent, mint bármely más pályán, megtestesíti legfontosabb értékeket: sebesség, merészség, szenvedély. Természetesen ez a helyzet a Luca di Montezemolo-val is, aki számos apró kis szállal kötődik a pályához.
"Olyan sok emlék jut eszembe, amikor arra gondolok, hogy Monza… - kezdi a Ferrari elnök. Vannak szép, de nagyon fájdalmas gondolataim is. Például mély benyomást tett rám a tragikus esemény, az 1961-es versenyen, amikor von Trips autója berepült a tömeg közé a Parabolica-nál. Ez is egy olyan epizód, amely nagy hatással volt rám, és rögtön megtanította, hogy az autóverseny egyaránt lehet izgalmas és kockázatos. Aztán az első Futamom élőben 1966-ból: ezen a napon Lodovico Scarfiotto nyert, egy Ferrarival a volán mögött, ez volt az utolsó olyan siker, amit egy olasz versenyző a hazai versenyén ünnepelhetett."
Monza nagyon sok örömöt adott a Ferrarinak, ezen pillanatok közé tartozik Montezemolo és az ágaskodó lovacska egy majd 40 évvel ezelőtti történése is. Regazzoni győzelme és Lauda harmadik helye 1975-ből, ami nagy elégedettséget jelentett Montezemolonak egyaránt, hiszen ez az első olyan Ferraris győzelem Monzában, ahol már szorosan a Ferrari kötelékében tevékenykedett. „És ki tudná elfelejteni azt a Niki-t, aki a következő évben, bátran beült a pilótafülkébe, amikor a nürburgringi sebei még mindig „véreztek”? Ő lett a negyedik, viszont számomra azon a délután, mindenképpen az első, tűrőképességből és akaraterőből jelesre vizsgázott."
Montezemolo 1991-ben vette át a Ferrari elnöki szerepét, innentől kezdve számára a versenyhétvégék fogalma megváltozott ahhoz képest, amikor még a Scuderia sportigazgatói szerepkörében tetszelgett. "Ma már nem igazán járok Grands Prix-re, különösen vasárnaponként: ezt túl nehéz lenne összeegyeztetni, így inkább a tévében nézem a futamokat, a saját házamban. De igyekszem nem kihagyni szombati időmérőt Monzában, szeretem látni a csapatot munka közben, és közelről is szemrevételezni az ellenfeleket, ilyenkor mindig olyan izgatott vagyok, akár egy hétköznapi szurkoló. Monza az egyik olyan verseny, amely sohasem hiányozhat a Forma-1 naptárából.”
„Monza több örömöt szerzett nekünk, mint fájdalmat az elmúlt 20 évben. Azt hiszem, amikor 1996-ban Michael Schumacher megnyerte a versenyt, az egy végleges jel volt számunkra, hogy ettől kezdve újra csatlakoztunk a nagycsapatok soraihoz. Majd, 2000-ben, amikor Michael itt legyőzte nagy riválisát Hakkinent, tudtuk, hogy ez valaminek a kezdte. Innen négy fantasztikus versenyt futott, ezzel visszahozva minket a világ tetejére 21 év várakozás után. Emlékezetes a 2006-os verseny is, amikor Michael ismét egy csodálatos győzelmet aratott, majd bejelentette visszavonulását a versenyzéstől, nagyon érzelmes pillanat volt. Élénken él az emlékezetemben, a 2010-es futam is, amikor Fernando Alonso legyőzött egy nagyon kemény ellenfelet, a McLaren csapat személyében, majd úgy tűnt, hogy kezdetét veszi egy másik mese, mint ahogy tíz évvel korábban. De aztán jött végül az az átkozott este Abu Dhabi-ban ... "
„A napok, melyek az olasz versenyt megelőzik, mindig különleges hangulatban telnek: Én mindig igyekszem szemrevételezni a csapatot, ezzel is próbálom őket motiválni.” - mondta Montezemolo. "Én ösztönözni szeretném őket egészen az utolsó pillanatig, hogy a pályán még a legapróbb fejlődést is el tudjuk érni. Aztán ott van a csodálatos közönség Monzában, akik mindig örömmel fogadnak minket. Azt mondják, nem jelent nagy különbséget ha a saját rajongóid előtt versenyzel, de én ezt másképp gondolom: minden csapattag és versenyző, aki nekünk dolgozik, beleértve a külföldieket is, fogadott olasszá válnak erre a hétvégére. Tudom, ez irracionálisan hangzik, de bevallom, meg vagyok győződve, hogy amikor Monzában versenyzünk még a felfüggesztés, a szárnyak, és a motor is ad valami extrát, hogy jobbak, gyorsabbak legyünk, mint a többiek. "
.jpg)
